Bolondos hóbort, vagy kényszer?
Ötször megnézi, hogy kihúzta-e a konnektorból a vasaló dugóját, tízszer lenyomja a bezárt ajtó kilincsét, s képes még a lépcsőházból is visszamenni, hogy ellenőrizze. Miután hazaér nyolcszor kezet mos, mert a villamoson kapaszkodott, s még mindig koszosnak érzi magát. A tojást hypóba teszi, mielőtt felüti. Ismerősek ezek a kényszerek?
Szinte minden alkalommal eljátszom, hogy nem tudom, bezártam-e az autót, vagy elzártam-e a tűzhelyet, beriasztottam-e a lakást. Gondoltam már arra is, hogy öregszem, s kavintonra volna szükségem, de a helyzet az, hogy sokszor már gondolatban előrébb járok, mint testben és időben. Miközben az ajtót zárom, nem arra figyelek, hanem már a következő helyen vagyok.
Ha Önöknek is gondot jelent az ajtó esete, akkor kérjék meg a környezetükben tartózkodó személyt, hogy figyeljen a cselekedetükre, vagy vizualizálják a történetet, s utána a képek segítségével tudják felidézni, hogy valóban kattant a zár. Ha súlyosabb a probléma, akkor pedig forduljanak kezelőorvoshoz.
Egyetemista koromban a vizsgákhoz kapcsolódtak kényszerek. Például a fehérneműnek olyan mágikus erőt tulajdonítottam, hogy eldönthette a kollokvium kimenetelét, tehát kifejlesztettem magamban a „vizsgabugyi-kényszert”. A másik a sorrendiség, szinte szertartása volt annak, hogyan közelítettem meg az objektumot. Pontosan meghatározott helyen kellett elmondani a könyörgésemet, s a lélegzetvétel és a szívdobogás erősödése is szakaszosan növekedett, mire beléptem az Egyetem utcai BTK hatalmas nagy kapuján…
Hozzászólás zárolva.