Caelestis – Eszterházy családregénye

Jean Mattern, a Gallimard szerkesztője a kiadónál 1989 óta háziszerzőnek minősülő Esterházyt besorolhatatlan alkotóként ajánlotta a hallgatóság figyelmébe, legutóbbi regényét eddigi művei közül a legambiciózusabb, legteljesebb, legletisztultabb alkotásának értékelte, amely az emberi szenvedélyek minden formájának megragadására törekszik. Az író az Esterházy grófi család egyedi sorsának „ürügyén” Magyarország XX. századi történelméről rajzol különös és tragikus, ünnepélyes és groteszk képet, a mítosz és a realitás összefüggéseire keres választ filozofikus kiindulópontokból, utánozhatatlanul eredeti, narratív megközelítésben.
Esterházy könyve személyes vonatkozásairól szólva arról beszélt, hogy semmiképpen nem akart nosztalgikus irányba mutató, hagyományos, lineáris feldolgozású családregényt írni, és ennek elkerülésére nem találta elégnek az ironikus feldolgozást sem. „Célom az volt, hogy azt a formát, amit használok, rögtön el is rontsam. Úgy gondoltam, hogy az első rész szándékos kaotikussága adja azt a szabadságot, ami a második rész linearitásához tudott vezetni”- mondta el munkamódszeréről.
A magyar arisztokrata dinasztia históriájának feldolgozására megfelelő történelmi és politikai közeg összefüggései iránt érdeklődő kérdés kapcsán elmondta, hogy a családregény gondolata már a rendszerváltás előtt foglalkoztatta, de a könyv csak 91-ben kezdett „íródni”. Megalkotásához kellett a teljes szabadság politikai és poétikai értelemben egyaránt. Saját értékelése szerint ezzel a regénnyel a fizikai, szellemi és formai alkotóképessége határáig jutott.
Forrás: MTI