Casanova kedvence, a női gondolás

Tudtad, hogy ma már nők is lehetnek hivatalos gondolások?

Velence a szerelmesek városa: a csodás lagúnák, a gyönyörű épületekkel övezett kacskaringós kis utcácskák egy kis andalgásra hívogatnak, csakúgy, mint a gondolák. A világhírű dalaikra összebújni, majd áthajózni a Sóhajok hídja alatt, hogy örökké tartson a szerelmünk, feledhetetlen élmény. Pedig a Dózse Palotát és a Prigone (börtön) épületét összekötő híd nem a gyönyörűségtől elakadó szerelmes sóhajokról kapta nevét, hanem azokról a középkori elítéltekről, akik a börtönbe igyekezvén itt sóhajtoztak utoljára szabadon. Ha igazán különleges gondola-utazásra vágyunk, akkor válasszunk női gondolást, ugyanis 2010-ben a velencei gondolások szövetsége szakított a korábbi hagyományokkal, és a sikeres vizsga után felvette az első nőt soraiba. Ha mégsem vágyunk több órás andalító gondolázásra, de szeretnénk a víz felől is megnézni a várost, akkor pattanjunk fel a városi vaporettókra, amelyek a helyi tömegközlekedés alapját képezik. A város fő közlekedési útvonalának számító Canal Grande partjaira csodálatos kilátás nyílik a vaporettókról, csakúgy, mint a nagy csatorna fölött átívelő Rialto Hídra.

Eredj erotikus történetek nyomába!

A Sóhajok hídján minden bizonnyal a híres Casanova is megfordult, hiszen kicsapongó életéért, a csalásokért és a sok elcsábított feleségért cserébe Velence urai elítélték a nőcsábászt, és a Dózse Palota börtönébe vetették. Casanova egyébként az egyik leghíresebb szülötte a városnak, így nem csoda, hogy manapság turisták ezrei kíváncsiak a csélcsap középkori figura egykori kedvenc helyeire.

A Casanova kirándulást akár saját magunk is bejárhatjuk a GPSmycity applikációval, amely a San Marcoról, azaz a bebörtönzés helyszínéről indul és a közeli Calle Vallaresso-n folytatódik. Ott álltak egykoron a város szerencsejáték-barlangjai, amelyeknek Casanova rendszeres vendége volt. A virtuális túra ezután az Operához, majd a Palazzo Bellavitehez kalauzolja a turistákat, ez utóbbi egyébként Casanova egyik legjobb barátjáé, a költő Giorgio Baffoé volt, így bizonyára a hírhedt nőfaló is gyakran megfordult itt. A 8 állomásos túra egyik legérdekesebb helyszíne, a Ponte delle Tette, azaz a Női Mellek Hídja. Ez az egykori vöröslámpás negyed szívében áll, ahol a 16-ik századtól legálisan kínálták bájaikat a fedetlen keblű utcalányok. Számtalan sztori maradt itt fenn Casanova ténykedéseiről is, aki szívesen szórakozott ebben a kerületben.

Misztikus rejtélyek lengik körbe a velencei palotákat!

Velencében az sem fog unatkozni, aki általában unja a klasszikus turista-látványosságokat. Jó néhány velencei palota története ugyanis sötét titkokkal terhelt, így már csak a borzongató sztorik miatt is érdemes meglátogatni azokat. A legismertebb épület Velencében a Dózse Palota, amely előtt és a szomszédos Bazilika boltívei alatt gyakran láthatunk vörös mécseseket esténként. 1507-ben ugyanis a város pékmestere egy halottat talált a főtéren, majd miután nem tudták a tettest elkapni az akkori bírák, magát a pékmestert kínozták halálra, mint lehetséges elkövetőt. Utólag persze kiderült, hogy a pékmester ártatlan volt, az ő emlékére gyújtják meg a mécseseket nap mint nap a város lakói.  Fura történetekben azóta sincs hiány: a XX. század egyik legtitokzatosabb kastélya az elátkozott  Ca’ Dario: az 1970-es években a homoszexuális Lanze gróf volt a több száz éves kastély első áldozata, őt követte a The Who zenekar menedzsere, Kit Lambert, aki rejtélyes körülmények között ott kapott agyvérzést 1981-ben. Majd öt évvel később, az új tulajdonos Raoul Gardini vegyiipari mágnás, is ott vetett véget életének sorozatos üzleti balsikerei miatt.

Ősszel és télen kellemesebb Velence!

A legjobb időszak egy velencei kiruccanásra minden bizonnyal az ősz és a tél. Ilyenkor sokkal kellemesebb az időjárás, mint nyáron a fullasztó hőség, sőt kevesebb a turista is. A nyaralási szezonban ugyanis rengeteg tengerjáró hajó önti utasait – többnyire egy villámlátogatás erejéig – a csodás városra, a tömegben pedig kényelmetlen a nézelődés. Ráadásul ősszel és télen sokkal több egyedi programmal találkozhatunk: komoly zenei koncertekben, jazz-fesztiválokban és opera-előadásokban sincs hiány. Ha szeretjük a musicaleket, akkor ne hagyjuk ki a San Gallo teátrumban, a Venezia Show-t, ami óriási színpadi előadás keretében mutatja be Velence történelmét. Érdemes ellátogatni a Labiennale.org oldalra, ahol minden aktuális programról tájékozódhatunk. Most novemberben Építészeti Világkongresszus és Kiállítás lesz Velencében, decemberben pedig ünnepi programokkal várják az odalátogatókat. Tél végén pedig indul a hagyományos velencei karneváli forgatag.

Tévhit, hogy Velence drága!

Sokan  csak egy napra látogatják meg ezt a gyönyörű vízivárost, mert félnek Velence áraitól, de ha okosan tervezzük meg az utazásunkat, akkor meglepően jól jöhetünk ki egy pár napos kirándulásból úgy, hogy ráadásul még az igazi Velencét is megismerhetjük, nemcsak a turistáknak mutatott arcát. Mindenképpen érdemes repülővel érkezni Velencébe, hiszen autót úgysem vihetünk be a városba. A a Marco Polo reptérről vízibusszal is bejuthatunk a San Marcora. A Szent Márk tér bazilikája, a Rialtó, a temető és a legtöbb templom is ingyen látogatható, így a belépőjegyek miatt sem kell kétségbe esnünk. Megfizethető éttermet a velencei központi vasútállomás környékén és a nagyobb látványosságoktól távol találunk, illetve a helyi élelmiszerüzletekben is vásárolhatunk. Ha autentikus ízekre vágyunk, akkor ne pizzát rendeljünk, hanem kóstoljuk meg a cichettit, azaz a velencei tapast. Spanyol testvérétől eltérően, ezt a halpiacon készítik többnyire a tenger gyümölcseiből, tésztába bugyolálva, vagy anélkül forró olajban kisütve, és csupán 2-3 euróért kínálják papírzacskókban. Ha olcsóbb szállást keresünk, akkor inkább Lidó szigete vagy Mestre (Velencét a szárazfölddel összekötő híd túloldalán található település) legyen a célpont, hiszen innen tömegközlekedéssel 10-15 perc alatt elérhető a belváros.