Csók, Nagyik! Ez a Ti napotok!
Ma van a Nagyszülők Világnapja, melyet a világ számos országában szeptember első vasárnapján ünnepelnek. A világnap célja, hogy felhívja a fiatalok figyelmét az idős emberek – köztük saját nagyszüleik – megbecsülésének fontosságára, a generációk közti együttműködés jelentőségére. Ebből az alkalomból kedveskedünk most mi is, egy idézetcsokorral.
Többek között Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Lengyelországban, Olaszország, és Ausztráliában már hagyománya van annak, hogy kisebb-nagyobb ünnepségek keretében köszöntik a nagyszülőket.
Mi ezzel a kis idézetcsokorral szeretnénk meghálálni a Nagyiknak, hogy tevékeny részesei a családi életünknek: tanácsaikkal, bölcsességükkel hol a házasságvédők szerepébe bújnak, türelmükkel, kedvességükkel pedig gyerekeink őrangyalai, „terelgetői”.
Ne felejtsük el őket sem meghallgatni, rájuk is figyelni…
Csók, Nagyik! Köszönjük!
Senki sem képes arra, amit a nagyszülők tesznek a kisgyerekekkel. Mintha csillagport szórnának a kicsik életére.
/A. Haley/
Az unokák Isten eszközei, hogy kiengeszteljen minket amiatt, hogy megöregedtünk.
/M. H. Waldtrip/
A nagymamák anyukák, sok gyakorlattal.
/ismeretlen/
A nagymamának mindenre van válasza, még arra is, hogy Istennek miért nincs felesége, vagy a kutyák miért utálják a macskákat, és azt se bánja, ha ugyanazt a mesét kell újra és újra elolvasni.
/ismeretlen/
A nagymamaság egyik legnagyobb próbája, amikor mosolyogva megkóstolod az oviban készített süteményt.
/ismeretlen/
A nagymama az a babysitter, aki a gyerekeket figyeli a TV helyett.
/ismeretlen/
Az unokák Isten ajándékai jutalmul, hogy anya voltál.
/ismeretlen/
Hetven évesen fiatalnak érezni magad többet ér, mint negyven körül öregnek.
/O. W. Holmes/
A természet egyik nagy rejtélye, hogy miért a legalább két generációval előttünk vagy utánunk járókkal értjük meg egymást a legjobban.
/I. Stravinsky/
Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához. Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.
Végül is nagypapa hozzá fogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban. Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
– Mi az ördögöt keresel ? – kérdezte dühösen.
– Istennek legyen hála, megtaláltam! – mondta nagypapa hamiskás mosollyal.
– A hangodat!”
/Anthony de Mello/
Hogyha két szerető szív megöregszik,
mily mély, áhítatos boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frigy! ó, lelkek tiszta lánca!
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.
/Victor Hugo/
Hozzászólás zárolva.