Démonok és megmentők (kiállítás)
Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban alcímmel nyílt tárlat a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban. A kiállítás arra vállalkozik, hogy a nagyközönség előtt ismeretlennek számító népi vallásosság kultuszát és tárgyait, egy egységes, összefüggő vizuális környezetben mutassa be.
A tibeti és mongol vallásosságról általában azt gondoljuk, hogy azt alapvetően a buddhizmus határozza meg, amelynek egyik legalapvetőbb jellemzője a szinkretizmus. A kiállítás alapgondolatának is tekinthető a vallási rendszerek és hagyományok összemosódása és továbbélése. A buddhizmus előtti ősi tibeti hit – melyet az „emberek vallásának” is neveznek – az általános samanisztikus elképzeléseknek megfelelően – három részre, azaz mennyei, földi és alvilági részre osztja a világot. Ezekben léteznek a lények különböző fajtái: a fehér „felső istenek”, a vörös „középső cen szellemek” vagy a sárga nyenek és az emberek, valamint a kék, föld alatti vagy vízi „alsó lú (kígyó) szellemek”.
Az elmúlt tíz évben, két jelentős kiállítás mutatta be a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban a tibeti művészetet. 1990-ben hatalmas sikerrel zárt a Lámaista szobrászat c. kiállítás, 1995-ben pedig a Tibeti és mongol buddhista tekercsképek nyűgözték le a szakmai érdeklődőket és a nagyközönséget egyaránt. A kiállítások megértését segítő kiadványaink, máig szinte az egyetlen magyar nyelvű összefoglalói a buddhista művészeteknek. Az 1995-ös kiállítás záróeseménye volt, a tibeti szerzetesek által készített homokmandala, amelyre – az új kiállításhoz kapcsolódóan – legközelebb 2003. márciusában kerül sor újra, az Iparművészeti Múzeum aulájában.
A kiállítást a buddhista Életkerék ábrázolása vezeti be, amely a létezés forgatagában, a szamszárában újra és újra megszülető élőlények hatféle létformáját mutatja be. A felső félkörben a gőgös istenek, az istenekkel állandó harcban álló titáni félistenek és az emberek; az alsó félkörben pedig az állatok, a tantaluszi kínokat szenvedő éhség-szellemek (a préták) és a pokollakók világa látható. Ennek megfelelően a kiállítás 1. terme az emberek világát, a jó szerencse, az imazászlók és az asztrológia kultuszát; a 2. terem pedig a Megmentő istenségeket és a védelmező amulettek különböző fajtáit mutatja be. A 3. teremben a buddhista hitre térített Tanvédő istenségek (a dharmapálák) ábrázolásai láthatók, valamint azok az istenségek és démonok, akiket leginkább kis fogadalmi képeken, a caklik összefüggő sorozatain ábrázoltak. A 4. terem egy egyedülálló mongol képeskönyv révén a préták és a poklok világát mutatja be, valamint ízelítőt nyújt egy mára majdnem kihalt „mesterség”, a tanulságos történeteket képeken magyarázó manilámák világából.
Hozzászólás zárolva.