Domján Edit is krízisben volt
Gondoljanak Domján Editre, aki egész életében emlegette, hogy nem akarja a 40. születésnapját túlélni
1942-ben egy bostoni klubban mintegy nyolcszáz ember épp futballgyőzelmet ünnepelt. Hirtelen tűz ütött ki, és a tűzben 500-an életüket vesztették, s velük együtt 500 ember családja került nagyon nehéz lélektani helyzetbe.
Velük és a túlélőkkel egy Lindemann nevű pszichológus foglalkozott, aki hamarosan könyv formájában írja le megélt, átélt tapasztalatait. Ekkor és itt születik meg a krízis fogalma.
Hogy is írhatnánk le közérthetően a krízis fogalmát?
Ha krízisbe kerülünk, akkor az első megélt tapasztalatunk, hogy a lelki egyensúlyunk felborul. Meghal egy közeli hozzátartozónk, munkanélküliek leszünk vagy épp válni készülünk- a váratlan események, körülmények kibillentenek bennünket egyensúlyunkból, s kénytelenek vagyunk valamit kezdeni a kialakult helyzettel.
Mitől kerülhetünk krízishelyzetbe? Néhányat már felsoroltam, de alapvetően három jellegzetes oka lehet egy-egy ilyen helyzet kialakulásának:
1. Biológiai
Az emberi életút egy-egy korszaka fontos fordulópontokat hozhat. Ezeken a pontokon alakulhatnak ki krízishelyzetek.
Elég megemlítenem például a középkorúvá válást egy nő életében. Gondoljanak Domján Editre, aki egész életében emlegette, hogy nem akarja a 40. születésnapját túlélni. Rettegve gondolt az életközép krízisére. Ígéretét pedig be is váltotta.
2. Pszichológiai
Már kamaszkorunkban megtapasztaljuk az egyik legjellegzetesebb pszichológiai krízist: a szerelmi csalódást. A szeretett személy elvesztése, ennek megértése, elfogadása gyakran nem zökkenő mentes. Sajnos még felnőtt korunkban sem.
3. Szociális
Van, akinek egy hétköznapinak tűnő munkahely – vagy lakásváltás is komoly krízist jelent. Hisz elszakad a megszokott környezetétől, barátaitól, munkatársaitól, s az új helyzetben nem bírja feltalálni magát. Sajnos, akár teljesen el is szigetelődhet.
Fontos tudni, hogy a krízisben a probléma egyre fenyegetőbbé válik, nem tehetjük meg, hogy szemet hunyunk felette, nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna; ám problémamegoldó képességeink mintha csődöt mondanának, energiáink mintha kevésnek bizonyulnának ehhez.
Hozzászólás zárolva.