Égbe temetés? Micsoda barbár szokás ez?!

A lépésre elsősorban azért volt szükség, mert az utóbbi időkben utazási irodák, idegenvezetők hirdették meg látványosságként egy-egy tibeti megrázkódtató búcsúztatását, kívülállókat kalauzolva az eseményre.

A leggyakrabban hegy- és dombtetőkön végzett szertartások alkalmával feldarabolják a kikötött emberi testet, amelyet a dögevő állatok – mongol területen helyenként kiéheztetett kutyák – fogyasztanak el. A meghagyott csontvázat összeaprítják és liszttel keverve odaadják a kisebb testű varjaknak és héjáknak. Hitük szerint így adják vissza a természetnek a testet abban a meggyőződésben, hogy az elhunyt úgyis újraszületik.
A holttestet a keselyűknek és más ragadozó madaraknak felajánló, máig élő ősi szertartást a nagylelkűség rítusaként emlegetik, amely az elhunyt lelkét a mennyekbe emeli. Peking az 1960-es években megpróbálkozott az akkor „barbárnak” minősített hagyomány betiltásával, sikertelenül.
Néprajzkutatók emlékeztetnek arra, hogy a múltban a hamvasztás kizárólag a tekintélyes lámáknak és más arisztokratáknak volt a kiváltsága, bár ma már a tibeti buddhisták körében is egyre elterjedtebb a kormányzat által támogatott hamvasztás. A szakértők arra is emlékeztetnek, hogy a földbe temetés a Tibeti-fennsík nagy részén meglehetősen körülményes lenne.

A tibeti területi népi gyűlés által elfogadott új jogszabály rendelkezik a temetésekhez kívánatos körülmények megteremtéséről, a vonatkozó környezetvédelmi kérdésekről és előírja a szertartás felelősének képzettségét.
„Ez az első alkalom, hogy Tibetben a törvényhozás szabályozza az égbe temetést, ami az évezredes hagyomány tiszteletben tartását és védelmét fejezi ki” – fogalmazott a Hszinhua hírügynökségnek a gyűlés állandó bizottságának egyik tagja.
A  tibeti kormányzat 2005-benmár egy ideiglenes intézkedéssel megtiltotta a temetések turistalátványosságként kezelését, az azokon történő fénykép- és videofelvételek készítését, közlését, valamint a történések sajtóban történő leírás