Egy kiállításról – Gedő Ilka
Van egy kiállítás a Nemzeti Galériában. Gedő Ilka festőművészé. Annak ellenére meg kell nézni, hogy nincs agyonplakátozva a városban, nincs nagy fehér lepedőn hirdetve a Vár büszke falain, és sorok sem kígyóznak jegyért a bejáratnál.
Hallatlan precizitással dolgozta ki színelméletét. A kiállításon egy tanulmány-tabló illusztrálja, micsoda megfontolások eredménye lett az a sok csodaszép földszín, kék, zöld és rózsaszín meg indiai vörös, meg tégla- és samott árnyalat. Témák? Az egyik legmegkapóbb sorozat művirágokról készült. Persze, ha nem foglalta volna címbe, hogy művirág, azt is elhisszük, hogy fáradt, hervadó íriszek, nárciszok, esetleg rózsák finom kontúrjait látjuk a káprázatos koloritban. A portrésorozatok címei hajszálpontosan jelölik a modellt, de egy kivételével – Veszelszky Béla festő fricskás képén kívül – nemhogy valakit, de még egy arcot is csak komoly munkával ismerünk fel. De nem is kell.
Más művek címei arra utalnak, amire a kicsit jártasabb néző hamar ráérez: bizony nagy hatással voltak Gedő Ilkára szentendrei kor- és kartársai. Nekem megjelenik Országh Lili, Bálint Endre, Anna Margit, Ámos Imre is. Illeszkedő, de nem másoló életmű. Csodaszép. Vagy ezt már mondtam? Nem baj. Győződjenek meg róla! A hónap végéig van rá idejük.
Faragó Judit
Hozzászólás zárolva.