Egy mulattató útikalauz az illemtan útvesztőjében

A Kanadában élő Kristóf Budapestre jön egyetemre. Gyerekkora óta nem járt Magyarországon, így fogalma sincs az itteni szokásokról, illemszabályokról. Laza fiúnak akar mutatkozni, de maga is érzi, nem lesz könnyű dolga, hibát hibára halmoz. Még szerencse, hogy idős rokona, Anna néni oltalmába fogadja.

Ahogy a kezdeti tartózkodás elmúlik, Kristóf kérdez, és Anna néni válaszol. Kiderül, nem is olyan nagy dolog elsajátítani a mindennapokban nélkülözhetetlen illemszabályokat: kinek hogyan köszönjünk, kit tegezzünk, kit magázzunk, kit urazzunk vagy nénizzünk, kötelező-e tetszik tudni formula, hogyan kapcsolódjunk be a társalgásba, mitől lesz szép egy ünnepi asztal, hogyan terítsünk, kinek milyen ajándékot vegyünk, mikor adjuk át a helyünket villamosan vagy autóbuszon, hogyan udvaroljunk, mutassuk ki, hogy tetszik nekünk valaki, ki fizessen a vendéglőben vagy cukrászdában. Nincsenek kőbe vésett szabályok, az illem korról korra változik, ám bizonyos formulákat érdemes szem előtt tartanunk, mert könnyebbé teszik életünket. Anna néni nyitott szemmel él a világban, érti a fiatalok nyelvét, azt is látja, hogy olykor nem ok nélkül lázadoznak, így esze ágában sincs Kristófot régimódi gavallérrá formálni. Nemcsak azt magyarázza el a fiúnak, mikor milyen ruhába öltözzön, hanem azt is, hogy bármily hihetetlen, a gyors üzenetváltásoknak, az SMS-ezésnek is van etikettje.

Lipcsey Andersson Emőke Svédországban élő költő és prózaíró olyan közvetlenül szól a fiatalokhoz, minta csak saját Budapestre látogató kamaszfiát igazítaná el a leghétköznapibb helyzetek útvesztőiben.

Keziccsókolom, jó napot vagy szia?
Egy mulattató útikalauz az illemtan útvesztőjében

Lipcsey Andersson Emőke: Kés, villa, SMS
Helikon Kiadó, 2010. Ára: 1990 Ft