„Egy nő szerelmét a férje öltözködésén lehet lemérni.”

Miről árulkodik egy férfi öltözködése?- címmel adtam ki a feladatot a kollegáimnak, és senki nem akarta megírni.

Pedig egyszerűen is megválaszolható a kérdés egy katalán közmondással: „A nő szerelmét a férfi öltözködésén lehet lemérni.”

És most a hóhért akasztják, merthogy ez egyáltalán ilyen egyszerű?

Férfinek tartjuk úgy általában azt, akit a felesége öltöztet? Akinek nincs kialakult ízlése, igénye, vagy igénytelensége? Jó-jó meg lehet próbálni, befolyásolni, a trendekhez igazítani párunk választásait, de ha nincs neki ízlése, akkor miért is választott bennünket? És egyáltalán akkor én az ő ízlésének öltözködöm, neki akarok tetszeni, akkor ő … szóval ez legalább olyan egyszerű, mint ahogy mi nők azok vagyunk?

Közelítsük meg inkább úgy a kérdést, hogy vannak szakmák, például a biztosítós szakma, ahol oktatják az öltözködés alapján jellemezhető embert. Így például: nézzük meg a férfi cipőjét, az mindent elárul. Ehhez lehajtott, csüggedt fejjel kellene járnunk az utcán. De ez most mellékes. A drága, tiszta cipő sajnos feltűnik nekem is, pedig tömeglátásom van. (A drága, jó cipő a nőknél már kevésbé feltűnő, mivel a cipőipar hálaisten kényeztetni kezd bennünket)

Aztán itt van a fiúk ékszere, az óra. Ők egymás-között pillanatok alatt felmérik ezt a státuszbélyeget, mi nők leginkább a márkát értjük belőle. Tehát ők is egymásnak „öltözködnek”. A mobil már inkább feltűnő, de kockázatos villogni vele az utcán. A szemüveg is elmond a gazdájáról sokat, főleg ha este használja. Szóval már megint az elején tartok.

 Mit is árul el magáról egy férfi az öltözködésével? Igen! Eszembe jutott a Cerutti férfi ruhabolt egykori főnöke mesélte nekem, hogy a vevőik, a brókerek, a bankos-fiúk, a multicégek új alkalmazottai, akik már az első fizetésükkel megrohamozzák a méregdrága  márkaboltokat, és ők a fő vásárlóerők.