MI A JÓ VÁLASZ?
Együttélés a demens apukával, anyukával
Akár bevallják, akár nem, a legtöbb ember betegen is a saját otthonában szeretne maradni, és ameddig csak lehet, szeretné megtartani a függetlenségét. Amikor azonban a felnőtt gyermekek aggódni kezdenek szüleik épsége miatt, gyakran felmerül a kérdés: bíztassam-e édesanyámat vagy édesapámat, hogy költözzön hozzám?
[/bs-text][/vc_column][/vc_row]
- Tud-e szülőnk segíteni a háztartásban, ha szeretné ezt tenni?
- Tud-e majd találkozni másokkal, lesz-e lehetősége szocializálódni?
- A családunkkal együtt felkészültünk-e eléggé emocionálisan, fizikailag és anyagilag arra, hogy szülőnket segítsük? Tudunk-e segíteni a gondozottnak, ha ő erre még jobban rászorul? Esetleg tudunk-e professzionális segítséget biztosítani a számára?
- Tudunk-e időnként szünetet tartani, kikapcsolódni? Tud-e más rokon, barát, szomszéd segíteni? Fel tudunk-e fogadni valakit szülőnk ellátására?
- A költözéssel pénzt spórolunk, vagy az többletköltséggel jár? Tudjuk-e fedezni az otthonunkban szükséges változtatásokat és az ellátást?
- Ahhoz, hogy el tudjuk látni szülőnket, nekünk vagy valamely hozzátartozónknak abba kell-e hagyni a munkát, vagy rövidebb munkaidőben kell-e dolgoznunk?
- Mennyi időre tervezünk? Csak egy ideig lakhat nálunk édesanyánk/édesapánk, vagy maradhat ameddig szükséges?
- Van-e a környéken valamilyen intézmény vagy közösség, amely segítséget tud nyújtani, ha otthon már nem tudjuk ellátni szülőnket?
Mindegyik kérdést át kell gondolnunk, mielőtt a költözésről döntünk. Próbaképpen szervezzünk először rövid látogatást, hogy kiderüljön, jó-e az elképzelés. Egyéb közeli lakhatási lehetőségeknek is utánanézhetünk, így szülőnk a közelünkben lehet, de nem kell közös háztartásban élnünk vele.
(Forrás: felejtek.hu)
Hozzászólás zárolva.