Élettörténet: Földváry Eszter

• Mit szóltak az utasok, amikor megtudták, hogy nem amerikai vagy? A kelet-európai származásod meglepetésként hatott rájuk?

• Nem én voltam az egyetlen külföldi az utazási iroda idegenvezetői között. Sőt, mindenki európai volt. Francia, német, angol kollégákkal dolgoztam. Ennek az a magyarázata, hogy az USA-ban nincs hivatalos idegenvezetőképzés, az választja ezt a munkát, aki szeret utazni. Ez persze nem elég a profizmushoz. Sok utas számára most is egzotikumnak számít a származásom, legtöbbször azt gondolják, Amerikában élő magyar vagyok. Meglepődnek, hogy Magyarországon élek, és nagyon kíváncsiak arra, milyen az élet az országunkban. Én persze erről is szívesen mesélek nekik.

• Mesélj egy kicsit az utakról, amelyeken az elmúlt időszakban vettél részt!

• Mostanában csak magángéppel szervezett, világkörüli, vagy afrikai, ázsia körutakat vezetek, amelyek viszonylag hosszúak: 14 naptól 23 napig tartanak. Általában elég nagy a rohanás, egy helyen 2-3 éjszakánál nem maradunk tovább. A sztenderd világkörüli út során 23 nap alatt 10 országot érintünk. Bevallom őszintén ez a tempó, a folytonos repülés, időeltolódás, hajnali kelés nem csak engem, de sok utast is megvisel. Éppen ezért a Covid utáni időszakra készülve próbáljuk nyugalmasabbá tenni az utakat, egy-egy régió kerül majd fókuszba. Már volt is erre példa, a Földközi-tenger medencéjét jártuk be, mediterrán országokat, szigeteket, Észak-Afrikát is érintve.

• Kik az utasaid? Ki tud magának megengedni egy ilyen luxus utazást?

• Általában jómódú amerikai nyugdíjasok, az átlagéletkor 70-75 év. Nagyon kulturált, érdeklődő, nyitott emberek. Sokan elit amerikai egyetemek öregdiák szervezetének a tagjai. Számos visszatérő utasunk van, akik többször is részt vettek már a különböző útjainkon.

• Legalább 25-ször körbe utaztad a világot, mely terület a szíved csücske? Melyik út az, ami a legemlékezetesebb volt számodra?

• Engem a keleti világ varázsol el, Ázsia, ott érzem magam otthon. A kedvenc utam az egykori Selyemút régi nagy birodalmain keresztül vezetett, sajnos ma már nem mehetünk ide. Szíria, Törökország, Irán, Mongólia, Üzbegisztán. Színes, varázslatos világ, kedves emberek, kulturális értékekkel.

• A turizmus az egyik leggyorsabban fejlődő iparág volt az elmúlt időszakban, de egyben az egyik leginkább környezetszennyező is. A repülőgépek gázkibocsájtása is hozzájárul a globális felmelegedéshez, a világ szállodái és vendégei rengeteg energiát fogyasztanak, szemetet termelnek, sok eddig érintetlen település számára negatív változást is okoz az odaáramló turistasereg. A ti utazási irodátok tesz valamit ez ellen?

• A mi irodánk megbízott egy nemzetközi szakértő céget, akik kiszámolják minden egyes út után a repülőink szén-dioxid kibocsájtásának mértékét. Ez alapján befizetünk egy bizonyos pénzösszeget, amit ez a cég különböző jó ügyek támogatására fordít. Példul új erdők telepítésére, vagy megújuló energiákkal kapcsolatos kutatások segítésére.

Útjaink során általában szegény országokat keresünk fel, az iroda azért is tesz, hogy az ott élő helyiek életét könnyebbé tegye. Nem szeretetcsomagokkal, hanem a helyi vállalkozások támogatásával. Kambodzsában legalább öt iskolát építettünk fel és azóta is pártfogoljuk őket. Fizetjük a tanárokat, egyenruhát biztosítunk a gyerekeknek, akik enélkül nem járhatnak iskolába.

• Olyan lelkesen mesélsz a munkádról! Nagyon hiányzik az utazás?

• Igen, bármikor indulnék. Amikor kitört a járvány, szomorún gondoltam arra, hogy esetleg így ér véget az idegenvezetői karrierem. Nagyon szeretnék még utazni, bőven van erőm, lelkesedésem a folytatáshoz. Aztán elengedtem ezeket a gondolatokat és élvezem, hogy itthon vagyok. Megszülettek az unokáim, hálás lehetek azért, hogy végigkísérhettem a lányom babavárási időszakát, segíthettem a fiaméknál is az újszülött körüli teendőkben. De most már tűkön ülök, alig várom, hogy dolgozzak. Nem is maga az utazás hiányzik, hanem a munka élménye, az elismerés, az, hogy hasznosnak érezzem magam, hogy emberekkel legyek együtt újra. Talán novemberben lesz valami elmozdulás, akkora kezdik el szervezni az első utakat. De lehet, hogy a vírus ezeket a terveket isfelülírja. Bárcsak ne így lenne!

• Mivel foglalkozol még mostanában?

• Végre van időm a fotóimat rendezgetni. Rendszeresen fényképezek, próbálok művészi képeket csinálni. Volt már néhány fotókiállításom Budapesten, keresem az új szempontokat, tematikát egy újabb fotókiállításhoz. Elkezdtem leírni az emlékeimet, feljegyzéseket készítek magamnak és az utókor számára. Szeretek főzni, útjaim során rengeteg egzotikus receptre tettem szert, családtagjaimnak szoktam bemutatni őket. Nemrég jött az ötlet, hogy csináljak egy könyvet, amiben a történetek és fotók mellett ezeknek a recepteknek is lesz helye. Egyelőre ez még csak egy álom, de remélem, hamarosan megvalósul.