Elfeledett fényképek (Russell Roberts tollából)

Minden egyes fénykép valamilyen szándékkal készül, ily módon minden fotó potenciális értéket rejt magában azáltal, hogy valami jelentőset akar elmondani az életünkről. Ezért olyan fontos számunkra a fényképezés.

Kezdetben a fotográfia csak egy szűk társadalmi elit kiváltsága volt; a fényképezőgépes berendezés sok pénzbe került, és ugyancsak kevesen engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy felkeressenek egy fényképészműtermet, fotográfiákat készíttetni magukról. Ám az 1850 és 1890 között végbement technológiai fejlődésnek köszönhetően az átlagemberek számára is lehetővé vált, hogy fotográfiai kísérletekben vehessenek részt.

„Ön lenyomja a gombot, a többi a mi dolgunk”
A XIX. század végéig ebből a talajból egy egész tömegipar nőtt ki. Ez maga után vonta a filmfeldolgozási szolgáltatások, az olcsó fényképezőgépek és a celluloidfilm megjelenését. Ahogy azt a népszerű reklámszlogen is sugallja, a fényképezési folyamat sok munkát igénylő, bonyolult része immár nem terheli az embereket.

Mindazonáltal a digitális technológia legújabb fejleményei nemcsak a felvételek elkészítésének mikéntjét változtatták meg gyökeresen, hanem egyszersmind a fényképek kinyomtatásának és “fogyasztásának”, azaz felhasználásának a módját is. A fényképek minőségének és megosztási, terjesztési módjának a tökéletesedése könnyen visszavezethető azokra a kulcsfontosságú technológiai fejlesztésekre, amelyek befolyással vannak arra, ahogyan mi használjuk a fotográfiát.

A XXI. század hajnalán a képek elektronikus és digitális módszerekkel történő rögzítése, előállítása és terjesztése a mindennapi élet számos vonatkozásában létfontosságúvá vált, akár a szabadidős tevékenységek, akár az üzleti élet területén. A technológiával szembeni averziót fokozatosan megszüntetik a felhasználóbarát megoldások, amelyek eltávolítják róla a nehezen kezelhetőség stigmáját, és amelyek birtokában az emberek a képek kinyomtatásának újabbnál újabb lehetőségeit képesek feltárni.
Az “új” elemei mindazonáltal nem szorítják ki a “régit”, hanem megőrzik annak a javát – nem szükségszerű, hogy a technológia megszüntesse azon régi dolgok előnyeit, amelyek hosszú évek alatt bizonyították megbízhatóságukat, ezért értékesek.

Hatalmat az emberek kezébe
A fényképészeti iparágak, amelyek kezdetben átvállalták az emberektől a folyamat egykor fáradságosnak és kényelmetlennek ítélt procedúráit, most el kell, hogy fogadják a tényt, miszerint a felhasználók ma jobban a felügyeletük alá vonhatják a fotográfiai jellegű képeket, illetve több választási lehetőséggel élhetnek e tekintetben. Mind elterjedtebb az otthoni PC-használat, ugyanakkor egyre elérhetőbbé válik a digitális fényképezés és a nagy felbontású nyomtatás, ezért a fényképezőgép-használók ma abban a helyzetben vannak, hogy saját személyes igényeiknek megfelelő felvételeket képesek készíteni. Valamikor a kép minősége teljes mértékben a kereskedelmi fotószolgáltatásoktól függött, ma viszont az általuk produkált minőség színvonalát érik el, sőt esetenként túl is szárnyalhatják azok az otthoni használatra szánt új nyomtatási technikák, valamint nyersanyagok, amelyek semmiben sem maradnak alul a hagyományos fotográfiai eljárásokkal, illetve anyagokkal szemben.

Az új technológia soha nem tapasztalt rugalmasságot kínál a tekintetben, hogy mi mindent lehet kihozni azokból a fotókból, amelyeket társadalmi életünk keretében készítünk. A számítógép-szoftverek segítségével ki tudjuk javítani a hagyományosnak mondható fotózási hibákat, egészen a pixelek szintjéig menően szerkeszthetjük a kép struktúráját, megváltoztathatjuk a megvilágítási viszonyokat, tökéletesíthetjük a színegyensúlyt, eltávolíthatjuk a nem kívánt látványelemeket, mi több, képzeletbeli, fiktív helyzeteket produkálhatunk.

Életet lehelni az elfeledett fényképekbe
Mindig is jellemző volt világszerte a fényképfelesleg, azaz bőséggel voltak és vannak olyan fotók, amelyek jelentőségét nem ismerték fel, vagy csak egyszerűen mellőzték, s így végső soron feledésre kárhoztatták őket. Megtörténhet, hogy valamely fotográfia jelentőségét nem ismerjük fel azonnal. Például a fényképek CD-ken vagy a számítógépen lévő virtuális családi fotóalbumokban való tárolásával fokozható ezen képek láthatósága, igaz, csak egy kétdimenziós megjelenítőn. A konvencionális fotográfiai eljárásokra alapoz az a tendencia, hogy keményen belenyúljunk a családi fotóalbum képeibe, nagymértékben átszerkesztve azokat, valamiféle idealizált gyermekkori, esküvői, lakodalmi és nyaralási képekre törekedve. Namármost, ha a fényképek nem felelnek meg az elvárásainknak, drasztikus változtatásokat hajthatunk végre rajtuk otthon. Azáltal, hogy jóval tudatosabban viszonyulunk fotóinkhoz, továbbá azok felhasználási módjaihoz, izgalmas lehetőségek tárulnak fel előttünk, egészen új megvilágításban vizsgálhatjuk meg saját személyes és családi történeteinket.

De hiába gyönyörű a modern technológia, amely lehetőséget ad az idő és tér korlátainak elmosására, mégpedig pillanatok alatt, hiszen azonnal hozzáférhetők a számítógépen tárolt képek, vagy azok, amelyek a hálózatra kerültek, és a weben tekinthetők meg – még mindig él az az alapvető emberi igény, amely bizonyos típusú fotók megtekintésekor közvetlen kontaktust követel meg, amikor úgy tekintünk a papír alapú fényképre, mint önálló létű objektumra. A fényképek nézegetésének öröme részint abból adódik, hogy meg tudjuk fogni őket, valami olyan konkrét dolgot érezhetünk a kezünkben, amely összeköt bennünket az idő egy már tovatűnt pillanatával. A fotográfiáknak ez a kitapintható dimenziója nem szükségszerűen tűnik el a digitális forradalom hatására, hanem ez utóbbi éppenséggel új lehetőségekkel szolgál a múlt megőrzésére és átélésére.

A hagyományos fényképészeti eljárások ma már sikeresen utánozhatók digitálisan is, korszerű nyomtatók segítségével, ily módon kielégítve mindazokat a követelményeket, amelyeknek egykor túlnyomórészt csak a fényképészeti szolgáltató iparágak voltak képesek megfelelni. A következő évtized folyamán arra számíthatunk, hogy a digitális fotónyomtatás tényleg több képet fog előállítani és forgalomban tartani, s így mind nagyobb szerepet kap családi és szakmai életünkben. Mindig is lesznek elfeledett fényképek, de a technológia által kínált választási lehetőségek széles skálája és az ezzel járó alkotói szabadság azt jelenti, hogy olyan képeket alkothatunk, amelyek a korábbiakhoz képest számos tekintetben közelebb állnak elvárásainkhoz és egyéni igényeinkhez.

Russell Roberts
Fotográfiák kurátora
National Museum of Photography, Film & Television