Elment az eszem, amikor hozzád mentem?

Az egészségtelen indítékok:

– A függetlenségtől való félelem, amikor kikerülünk a nagybetűsbe, néha félünk egyedül megállni a lábunkon. Ilyenkor támaszt keresünk, s arra vágyunk, hogy a kiválasztottunk, a döntés felelősségét is átvállalja. Ám, ha valaki ki sem próbálta az önállóságot, előbb-utóbb sajnálni fogja, hogy korán kötött házasságot.

– A "terápia" miatt, amikor úgy érezzük, hogy meg kell mentenünk valakit, megsajnáljuk, és megmentőként hozzákötjük az életünket. Persze az ellenkező hatást érjük el ezzel, mert egy idő után az örökös nevelői szándékunk miatt, zárkózottabb, bizonytalanabb lesz partnerünk.

– Dacból, a szülők bosszantása miatt. Csak azért, hogy megmutassuk, képesek vagyunk elboldogulni irányításuk nélkül is, és hirtelen szánjuk rá magunkat afrigyre.

– A "Félek, hogy vénlány, vagy agglegény maradok" effektus miatt. Bárkihez hozzákötjük a sorsunkat, csak ne süssék ránk a bélyeget, hogy valami gond lehet velünk…

– A "Mert szerelmes vagyok" rögeszme miatt. Sokan úgy érzik, amikor egyik kapcsolatból a másikba ugranak, hogy ismét eljött az igazi, és rögtön el is kell venni. Nehezen tartják kordában érzéseiket, melyek kellőképpen el is vakítják őket.

– Menekülés a boldogtalan otthonból. Amikor nem vonzalomból kötünk házasságot, hanem mert egy másik személy elnyomása elől menekülünk. Így azonban minden félelmet, haragot, elkeseredést és lelkiismeret-furdalást, és kisebbrendűségi érzést magunkkal viszünk az új kapcsolatba. Képtelenség azt gondolni, hogy így tiszta lappal indulhatunk.

Mindezek után pedig még azt sem árt megvizsgálni, vajon összeillünk-e? Megérti-e a partnerem legbelsőbb vágyaimat és igényeimet? Képes-e és hajlandó-e, hogy mindezek tudatában boldoggá tegyen?

Ha ez utóbbi kérdésekre igen a válasz, akkor jöhet az ásó-kapa-nagyharang, és mindenféle világraszóló dínom – dánom.

Persze még így sem biztos, hogy a sírig tart…

Lutri ez, és mondom!