Első nap a virtuális iskolában

A szülőknek persze a nulladik órával kezdődött az egész.

Vasárnap letöltöttük az ajánlott videó-chat alkalmazást (mivel ez nem a reklám helye, a nevét most nem árulnám el), ami szerencsénkre nem az állam által felkínált eKréta rendszer része volt, hiszen az már az első pillanatban lefagyott, ahogy több százezer diák használni kezdte hétfő reggel.

Nem is tudom, mire számítottak, nem is tudom, mire számítottunk…

Sajnos ezúttal is bebizonyosodott, hogy az állam – bizony – alaposan magunkra hagyott mindnyájunkat ebben a járvány sújtotta helyzetben. Azok a közösségek, amelyek – legalább alapszinten – nem szervezték meg magukat, és nem teremtették meg a közös működés technikai feltételeit, bizony most rajta vesztettek.

És ez nem az ő hibájuk…

Az alsósok első online óráját kilencre tették, így elég volt 8-kor felkelni. Hányszor volt már korábban is arról szó, hogy reggel egyfajta ütemes munkakezdésre lenne szükség, azaz, aki munkába megy, az érjen be nyolcra, aki pedig iskolába, azoknál a kilenc órás kezdés is elegendő lenne. Így nem csak a reggeli tumultuózus jeleneteket lehetne buszon, villamoson elkerülni, de a gyerekek is kipihentebben kezdhetnék a tanulást.

Lehet, hogy a pandémia – hosszú távon – erre is megoldást kínál.

Mindig szerettem volna megtudni, hogy miként is tölti egy napját elsős gyermekem az iskolában, szívesen „bújtam” volna bele zsebébe, hogy kilessem, hogyan is viselkedik a tanórán; kiesik-e a padból, amikor jelentkezik, vagy csak szépen meghúzza magát, és figyelmesen hallgat; a szünetekben őrjöngve vágtat a folyosókon, vagy csak csendben pusmog a barátaival az ablakmélyedésben, Minecraft kártyákat cserélgetve más gyűjtőkkel: egy lemoshatóst, két Wither Skeleton-ért. Az árfolyam nem mindegy!

Sajnos ez az óhajom sem teljesült, mert, amint sikerült csatlakozni az osztály összes tanulójának a közös videó-chatra, gyermekem azonnal kitessékelt az ‘osztályból’…

…pedig még csak elsős az ebadta.