Én a néma vándoroknak hiszek…

Mezőgazdászként és szenvedélyes vadászként nagyon szoros kapcsolatot ápolt a természettel, ennek is köszönhető, hogy nemcsak a maga korában, de talán az egész magyar gyermekirodalomban nincs még egy olyan szerző, aki olyan szeretettel és értő figyelemmel tudott volna írni az állatok életéről, mint ő. Pont ez a természetábrázolás és a műveiben lévő örök érvényű igazságok teszik ma is aktuális és minden életkorban újraolvasandó íróvá.

Fekete hitte és vallotta, hogy a természet mindenek fölött áll, törvényeit nem szabad megbolygatni, és akár fájdalmak árán is meg kell őrizni. Ez a gondolat nagyon megfontolandó a 21. századi embernek, akinek minden eddiginél nagyobb tudatosságra kell törekednie, hogy ne csak élvezze, meg is óvja a természet szépségeit, harmóniáját.

„Ha majd az Időben eljön az a korszak, amikor az ember minden barlangot szétrobbantott, amit valami célra fel nem használhatott, és minden öreg fát már régen kivágatott, akkor már késő lesz siránkozni a megbillent természeti egyensúlyon, amelyet helyreállítani sem atombombával, sem mindentudó elektronikus gépekkel nem lehet” – írja Fekete István először 1966-ban megjelent, Hú című regényében.

Gondolatai meglepően hasonlítanak Jacques-Yves Cousteau világhírű tengerbiológus soraihoz. A Csend világa című kötetét, és annak nyomán forgatott filmsorozatát úgy fejezte be, hogy az emberek hihetetlen stratégiákat dolgoztak ki egymás és a természet elpusztításához. Itt lenne az ideje, hogy ugyanilyen precíz stratégiát dolgozzanak ki a Föld megmentésére.

Ismerősök ezek a mondatok most a XXI. század elején?

A Móra Kiadó szeretettel és megbecsüléssel emlékszik Fekete Istvánra, akinek jelenleg teljes életművét – az ifjúsági és felnőtteknek szóló írásait is – gondozza. Köszönjük!