Érdekességek a meddőségről

A meddőséggel kapcsolatban végzett kutatások során eltérő eredmények születtek: vannak, akik óvatosabban fogalmaznak, egyes felmérés adatai nagyobb aggodalomra adnak okot: némelyik szerint a probléma a párok csupán 10-12%-nál jelentkezik, míg más felmérések szerint viszont a nemzőképes párkapcsolatoknak akár 25 %- a meddő; vannak, akik úgy gondolják, hogy harmadrészben a férfiak, harmadrészben a nők miatt , megint más megközelítéséből a meddőség kb. 40%- a férfi és kb. 40%- a női eredetű. Az esetek fennmaradó részében pedig mindkét nem érintett – ebben a tekintetben a vélemények megegyeznek. Nos, valójában melyik adat áll közelebb a valósághoz? Általában melyik nem a felelős, vagyis többnyire ki hibáztatható a kialakult állapotért?
Régen miért fordult elő kisebb számban meddőség, főként a férfiak esetében? Akkoriban ugyanúgy léteztek szexuális úton terjedő betegségek, az orvostudomány meddőségről szerzett ismeretei a vizsgálatokhoz és a kutatásokhoz szükséges, modern eszközállomány híján igencsak hiányosak voltak, valamint igaz az is, hogy az emberek életében régen ugyanúgy nem jelen voltak és hódoltak káros szenvedélyeiknek /dohányzás, alkoholproblémák, stressz- faktor/…
E kérdések tisztázása végett szakértőnket, Dr. Vereczkey Attilát, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet főorvosát kérdeztük e témában.

Ki is a hibás?
„Az egyértelműen mondható, hogy a meddőségi okok a nemek tekintetében (a férfi illetve női okok) nagyjából egyenlő arányban fordulnak elő”- kezdi Dr. Vereczkey. „Szakmai publikációk a WHO – Egészségügyi Világszervezet – adatai alapján azt mondják, hogy az esetek 40%- ában női, 40%- ban férfi meddőségről beszélhetünk, a fennmaradó rész (20%) pedig ismeretlen eredetű vagy vegyes.”
Elsősorban szociális okkal magyarázható, hogy régen miért fordult elő kisebb számban meddőség. Akkoriban a férfi dominancia, illetve a férfiak társadalomban betöltött pozíciója miatt a férfi meddőség szó szerint nem létezett, ennek lehetőségét fel sem fogták, el sem ismerték, de legalábbis nem lehetett erről nyíltan beszélni. Így azokban az időkben, ha egy párnak nem lehetett gyereke, kategorikusan kijelentették, a nő a hibás. Tették ezt annak ellenére, hogy akkoriban a női meddőséget technikailag – például mikroszkóp híján – nem tudták vizsgálni. Nem mellékesen az orvosok is csak férfiak lehettek, így az elő sem fordulhatott, hogy egy férfi nemzőképtelen, esetleg beteg legyen. Ahogy Vereczkey doktor mondja, ez a családon belül, valamint a társadalomban is a férfinak olyan presztízsveszteség lett volna, hogy ennek tényét nem lehetett elfogadni, ezért minden ilyen esetben kizárólag a nő lehetett a felelős a gyermektelenségért.
„Régen a férfi meddőséget sajátos módon kezelték: a meddőként megbélyegzett feleségeket, fiatal úriasszonyokat ún. fürdőkúrára küldték (pl.: Karlovy Varyba, más néven Karlsbadba, vagy a szovátai Medve- tóhoz; e témában több kiváló irodalmi mű is született, többek között Milan Kundera „Halhatatlanság” című regénye.), ahol „stresszmentes” környezetben a fürdős ifjak „segédletével” a két hónapos kúrára küldött szomorú hölgyek várandósak lettek”- avat be minket a főorvos úr.