Érzelmek nélkül lassan éhenhalunk!
Napjainkban nagy divattá vált érzelmileg hidegen viselkedni és élni, annak ellenére, hogy az érzelemmentes racionalitás óhatatlanul az egoizmus irányába vezet. Mi magunk is hajlamosak vagyunk ezt a jelenséget tárgyilagos tényként kezelni, és csak akkor érezzük a jelenség súlyát, ha családunk, vagy barátaink körében üti fel a fejét.
Jégszívek – érzelmek nélkül kipusztulhat az emberi faj
Az érzelemmentes trend eredményeképpen a közösségeket összetartó erők egyre nagyobb mértékben gyengülnek. Az emberek nem nagyon gondolnak arra, hogy ennek legfőbb oka az ember közvetlen környezetében – legfőképpen a családban – gyökerező szociális, morális, pszichológiai stb. negatív hatások jelenlétében keresendő. Egy biztos a "Jégszív jelenség" lassan, de biztosan egyre több és nagyobb gondot okoz mindenkinek.
A család belső életében állandósult érzelmi zavarok ugyanis folyamatosan befolyásolják az utódokat úgy, hogy a gyermekek intellektusa sem fejlődhet a kellő ütemben és mértékben, mert az érzelmileg egyre szegényebbé, visszamaradottabbá vált gyermek nem képes kulturáltan viselkedni, tanulni és alkalmazkodni sem.
A tudományos vizsgálatok során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az érzelem a faj fennmaradását szolgáló alaptényező.
Nem véletlen, hogy a szociálpszichológia már az ötvenes években a gyakorlatban is kezdte vizsgálni az emberek közötti kapcsolatok jellemzőit és kölcsönhatásait.
A "modern társadalom"-ban jól körvonalazható az elidegenedési tendenciák érvényesülésének "logikája". Először a települések közösségi élete bomlik fel, majd a rokoni, baráti kapcsolatok gyengülése után megkezdődik a család válsága, így a családtagok közötti szeretetet fokozatosan felváltja az egymással szembeni féltékenység és erőszak, mely gyakran a gyűlöletig fajulhat. Az egyre inkább átláthatatlanná és ellenőrizhetetlenné váló folyamatok ma már mintha önálló életet élnének, s az embernek egyre kevesebb esélye lesz arra, hogy saját tevékenységének következményeit előre láthassa.
Az ember így fokozatosan kezdi elveszíteni önmagát, saját belső értékeit, később már önmagától, a saját énjétől is elidegenedik. Az önelidegenedés fogalmát már igen régóta ismeri a filozófia, de a maga konkrétságában csak az utóbbi fél évszázadban vált ismeretelméleti – kutatási problémává. Ma már ennek káros következményei a modern társadalom egyik kulcsfontosságú kérdésévé vált. Mivel a neurotikus, pszichotikus, pszichoszomatikus betegségekben szenvedők és a deviáns magatartású gyermekek és felnőttek száma egyes országokban már katasztrofális méreteket öltött, az ideg- és elmegyógyászok, pszichológusok gyakran féléves előjegyzésekkel dolgoznak, a szociális devianciák, az alkohol, narkománia és az öngyilkosság már a tizenévesek köréből szedi áldozatait.
Hozzászólás zárolva.