És a te IQ-számod,… mennyi?

Igazából jóval túl húszas éveimen találtam magam szembe életem első IQ-tesztjével. Félévnyi kényszerű munkanélküliség után boldogan rohantam egy állásinterjúra. A cég vezetője feltűnően udvarias, korrektül elmondja, hogy mennyi munkáért mire számíthatok. Aztán elém tolt két intelligenciatesztet

– Ezt ki kellene tölteni- mondja csak úgy mellékesen.

Khmm- nyeltem egy nagyot, hisz az ilyen feladatoktól mindig lefagyok -, miért is ne?

Ma már teljesen természetes, hogy a jelentkezőt mindenféle tesztnek vetik alá, csak annak furcsa ez, aki hozzám hasonlóan eddig egy másfajta, gyakran verseny nélküli világban dolgozott (tudniillik, tanár volt az istenadta).

Szóval, mély levegő, és belevetem magam a munkába. Idő van, lassan csökken a stressz szint is, mégis valami különös érzésem támad. Ahogy olvasom a feladatokat, erősödik bennem a gyanú: én már olvastam ezeket a feladatokat valahol. Kapkodva befejezem, de már sejtem, nem fogok itt egy percet sem dolgozni.

Hazasietve elkezdek keresgélni a neten, és nem telik bele egy perc sem, hogy beigazolódjék sejtelmem: egy hazánkban is bejegyzett, gyakran szélsőséges indulatokat kiváltó egyház sajátos mérési módszeréről van szó. Mivel évekig foglalkoztam különféle egyházakkal és szektákkal, ezért volt gyanús már az első pillanatban az egész.

Még egy kis keresgélés, és az is világossá válik, hogy a cég, szintén ezen egyház érdekeltségi körébe tartozik.

Nincs is ezzel semmi gond, csak a sok információ között épp ezt felejtették el velem közölni. Korrektség? Így sajnos azt már nem tudtam meg, hogy mekkora is az intelligenciám.

Bár, hogy őszinte legyek, egyébként sem vagyok híve az ún. IQ teszteknek. Az intelligencia olyannyira bonyolult és összetett jelenség, hogy tudományos és egzakt mérése szinte képtelenség. Mégis gyakorta esünk abba a hibába, hogy egy mezei IQ-teszt elvégzése után pontosan tudni vélünk mindent az intelligenciánkról.