Esélyegyenlőség az EU országaiban
Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve Bármelyik tagállamban dolgozzon is a munkavállaló, nemétől függetlenül egyenlő értékű munkájáért egyenlő bérhez van joga, ám még mindig komoly különbség van az egyenlő értékű munkát végző nők és férfiak között.
Az egyenlő esélyek kérdése nem szűkíthető le a foglalkoztatásra. Az egyenlő bánásmód elve azt kívánja meg, hogy ne legyen semmiféle megkülönböztetés a nemek alapján, különösen a házassági és családi állapotra utalással, a következő vonatkozásokban:
– a szociális biztonsági rendszerekhez jutás feltételeit,
– a járulékfizetési kötelezettséget,
– a juttatások kiszámítását illetően.
Az irányelvek elfogadásának oka a „kenyérkereső-modellben” keresendő. Korábban az ellátórendszer alapja a tipikusnak tekintett család volt, amelyben a férfi családfő tartotta el a feleséget és a gyermekeket. A rendszer logikájából korábban az következett, hogy a nő nem családfenntartó, nem ő keresi meg a „család kenyerét”, ezért nem is illették meg a családfőnek szánt jogosultságok és ellátások. –
A szülői szabadsághoz való jog
Ezek a jogosultságok azért fontosak, mert hozzásegítik a munkavállalókat, hogy összehangolhassák családi és munkahelyi kötöttségeiket. Az EU- fontosnak tartja, hogy a nő szabadon választhasson: otthon akar maradni gyermeket nevelni, vagy dolgozni szeretne. Ennek érdekében három hónap szülői szabadság illet meg minden gyermeket nevelő munkavállalót. A szabadság az apát és az anyát is egyaránt megilleti. A munkavállalónak arra is joga van, hogy beteg családtagjait gondozza.- Az esélyegyenlőséget szolgáló intézmények
A nyugat-európai országok általános gyakorlata, hogy az utóbbi évtizedekben létrehozták a nők jogainak garantálását szolgáló intézményrendszert. Számos országban – így például a szomszédos Ausztriában – külön minisztérium foglalkozik a nők jogaival. Emellett szinte minden EU-tagországban állami támogatással létrejöttek olyan irodák, amelyeket a legtöbbször Egyenlő Esélyek Bizottságnak neveztek el. Ezek foglalkoznak a nőket ért sérelmekkel, kivizsgálják a diszkriminációs ügyeket, békéltető eljárást folytatnak a felek között, ajánlást fogalmaznak meg, szükség esetén akár pert is indíthatnak a sérelmet szenvedett nők nevében. – Mit tehet az uniós polgár, ha diszkrimináció éri?
Hozzászólás zárolva.