Ezt kell tudnod az igaz barátságról

Magyarországon a nyolcvanas években készültek először szociológiai kutatások a barátságokról. A magyarok más országokhoz képest kevesebb barátról számoltak be, akik nagy arányban a munkahelyi környezethez kötődtek, és nagyon magas volt azok aránya, akiknek egyáltalán nem volt barátjuk. Ez utóbbi tény az elmúlt évtizedekben sem sokat változott: a népesség ötöde-harmada egyetlen baráttal sem rendelkezik, illetve az átlagosan említett barátok száma is összességében csökkenő tendenciát mutat.

Az életkor előrehaladtával a barátok száma csökken, a barátokat nélkülözők aránya nő, ami elöregedő társadalmunkban különös figyelmet és beavatkozást igényelne. A jellemzően legtöbb baráttal rendelkező fiatal népesség körében az utóbbi években egyfajta polarizálódás figyelhető meg, azaz a sok baráttal rendelkezők mellett egyre inkább kitapintható a már fiatalon is magányosok csoportja, vélhetően összefüggésben az információs technológia hatásaival. Az iskolai végzettség ehhez képest fordítva hat: a legtöbb barátja a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek van. A magasabb társadalmi státusz, több jövedelem, jó munkaerőpiaci helyzet szintén több barátot valószínűsít.

A legutóbbi, 2017-es mérés szerint minden negyedik magyar felnőttek nem volt egyetlen barátja sem, legtöbben (65%) 1–4 baráttal rendelkeznek, míg erőteljesen lecsökkent azok száma (4%), akiknek tíznél is több a barátja. Korábban az adatok mindig azt mutatták, hogy a férfiaknak átlagosan több barátja van, mint a nőknek, de ez a különbség napjainkra megszűnni látszik. Egyik lehetséges magyarázata ennek az, hogy a barátszám-csökkenés hátterében a barát-definíció egyfajta szűkülése, illetve homogenizálódása húzódik meg, azaz a férfiak körében is egyre fontosabb kritériuma a barátságnak a fontos problémák megbeszélésének lehetősége, ami korábban nem feltétlenül volt így.