SZAKÉRTŐI TIPPEK
Falásrohamok és elhízás: tehetünk ellene
A falásrohamokkal járó evészavarok egyre gyakoribbak a stresszesebbé váló mindennapok következtében, hiszen ilyenkor hajlamosak vagyunk dominóhatást kiváltó ételekhez nyúlni. De mit tehetünk akkor, ha mi is érintettek vagyunk?
Az étkezési zavar felismerése nem feltétlen egyszerű, különösen nem annak a személynek, aki átéli. Éppen ezért fontos, hogy tisztában legyünk a fogalommal, tüneteivel és kockázataival. „Evészavarról beszélünk, ha az evés túlmutat biológiai szerepén, túl intenzív érzéseket vált ki az étkezés ténye, illetve zavart szenved az egyén étkezési kontrollja. Azaz napunk nagy részét testünk – illetve az evés-nem evés körüli gondolatok töltik ki. Társulhat olyan pszichés problémákkal is, mint a depresszió, kényszerbetegség, fóbia, s a társuló elhízás miatt szövődmények is súlyosbíthatják a helyzetet (cukorbetegség, szív-érrendszeri problémák, menzeszzavar). – mondja Dr. Bajnok Éva, az Alakorvoslás program szakorvosa.
És hogy miért érdemes és kell az étkezési zavarról beszélni? Dr. Bajnok Éva arra hívja fel a figyelmet, hogy habár az étkezési zavar gyakori formái a lakosság 1-2 százalékát érintik csupán, a testsúlycsökkentő programokban résztvevők akár 30 százaléka is küszködhet evészavarral. Sokan ugyanis egy valós vagy vélt túlsúly miatt vágnak bele a diétába, ami evési zavarok kialakulásához vezethet. A betegség kialakulása gyakran köthető alacsony önértékeléshez, negatív érzésekkel való megküzdés hiányához, illetve testi vagy lelki bántalmazáshoz. Az így kialakult stressz, szorongás, depresszió falásrohamokhoz vezet.
„A jóllakottság érzése az agyi jutalmazó központokat stimulálva megnyugvást eredményez. Az extra kalóriabevitel miatt az érintettek harmada-fele túlsúlyos.” – magyarázza a szakorvos.
Ugyanakkor, nem feltétlenül kell tartanunk attól, hogy étkezési zavarral küzdünk, ha gyakran kényszerevéssel próbáljuk megoldani a problémáinkat. Dr. Bajnok Éva szerint maga az elhízás étkezési zavar nélkül is társulhat depresszióval, hiszen az önértékelés, önbecsülés és önelfogadás sokszor csorbát szenved. A szorongás, a jutalmazó és stresszoldó evés meglehetősen típusos viselkedési forma az elhízásban.
Sokszor azért esszük túl magunkat, hogy eltereljük a figyelmünket egy, vagy akár több érzelemről, amellyel nem akarunk szembenézni. A túlevés következtében a vér nagy része az emésztéshez összpontosul, így nem jut elég az agyunkba ahhoz, hogy agyaljunk, gondolkodjunk, vagy szembenézzünk a problémáinkkal. Minél jobban tisztába kerülünk az érzéseinkkel és a bennünk lapuló kérdésekkel, annál kevesebb szükség lesz az evésre, mint elterelő hadműveletre” – teszi hozzá Dr. Demeter Anna, az Alakorvoslás Program Life Coach szakértője.
Hozzászólás zárolva.