„Félek, hogy a gyermekem megöli magát!
Kamaszkor. Ki ne félne tőle? A „gyerek” már túl van az édes, gügyögős korszakon, de abba az életkorba még nem nőtt bele, amikor akár már mint barátként, barátnőként lehet vele igazán mély beszélgetéseket folytatni igazán komoly dolgokról. Nagy kérdés, nagy megoldandó feladat egy szülőnek a kamaszkor, de egyben nagyon érdekes is.
Továbbra is éreztetni kell a bizalmi viszonyt, hogy tényleg bármit elmondhat a szülőknek, akármiről is legyen szó. Így legalább első kézből értesülhetünk a gyorsan megoldandó problémákról.
Lehetséges, hogy az igazán nagy gondot az okozza, hogy túl szoros a gyeplő. Gondoljunk vissza: amikor minket nem engedtek el a hajnalig tartó buliba, akkor a „barátnőnknél aludtunk”, vagy mást találtunk ki. Csoda, hogy egyszer-kétszer baj nem lett a titkolózásból. Talán jobban járunk, ha meghatározzuk, hogy például csak havonta egyszer vagy kétszer mehet el, de szigorúan X óráig, és elé megyünk… na persze a diszkótól pár sarokra várjuk majd, mert ugye, különben ciki…
Hozzászólás zárolva.