Fogadj örökbe!
Sokan a jólétbe csöppenve hamar megtapasztalják a gazdagság börtönének érzését. Valami szokatlan ürességérzés szorongatja őket, s hiába az újabb és újabb vágyott cél, az elégedetlenségérzet megmarad.
Rengeteg helye lenne a pénznek, amelyek egyáltalán nem materiális célokat szolgálnának: jótékonysági szervezeteknél, karitatív mozgalmaknál. Sőt, akár mi magunk is szervezhetnénk hasonlót saját elképzeléseink és vágyaink szerint.
Ha lennének persze millióink!- sóhajt fel most, és legyint egyet az Olvasó. De miért kellenek ehhez milliók?
Miért nem tudjuk saját lehetőségeink és korlátaink szem előtt tartásával gyakorolni az adományozás, az ajándékozás örömét? Miért mutogatunk, és várjuk el ezt másoktól, miközben készre gyártott magyarázattal altatjuk el lelkiismeretünket?
Mindnyájan egy-egy közösség tagjai vagyunk, elég ha csak ezekben körülnézünk. Gondoljon csak bele, hogy például a lakóhelye közösségi tagjaként mit adhatna, mit tehetne?
A mi házunk például pártfogásába vett egy szerencsétlen sorsú, rossz körülmények között élő embert, aki az utcánkban lakik. Mindenki vált vele pár kedves szót, és egy kevés pénzért cserébe megkértük, hogy az utcafrontot néha seperje fel.
Apró dolog, de elég ha mindenki csak egy apróságot ad…
Hozzászólás zárolva.