Für Emil huncut tárlata a Spinoza Kávéházban

A Dohány utca szűk kis görbületénél áll a Spinoza Kávéház. Spinoza a XVIII. század nagy gondolkodójaként maga is sokat tett az emberi szabadság elméletének kidolgozásában. Tehát a Spinoza Kávéház jó hely egy olyan kiállításra, amely a szabad gondolkodás, az örökös vándorlás, és a bennük élő állandóság kifejezését keresi. Ezért találó, hogy Für Emil festőművész képeit itt állították ki.

A századforduló puritán hangulatát idéző hely, a természetes anyagokból készült berendezések, a fenséges tükrök és a kávézó kicsisége ellenére is hangulatos termek igazi otthonai e festményeknek. Für Emil művei , amelyek egy sajátos képzeletvilág szülöttei, a fantázia és a mese határán lebegnek, de mindig megtalálják az Anyaföldet, ahol figurái léteznek, mint ő is teszi ezt Ez a föld darab mindig kitölti képeinek alsó harmadát, és mindig barna.- nem aszfalt szürke, nem fűzöld. Ez a létezés talaja, az élet gyökere. Ezen a földön állnak a hőseink, itt történnek amiket meg kell festenie, de cselekvő vidám alakjai mögött ott a lebegő fehér háttér, mesebeli álomvilág, amely arra figyelmeztet, hogy e világban minden csak álom, átmeneti, és soha semmi nem állandó csak a föld, amelyen állunk, és a messziség fehére, amelyben hiszünk, reménykedünk.

De milyenek is Für Emil hősei? Először is vidámak. Mindig cselekvő, mindig tevékeny személyek, akik táncolnak a bor ünnepén, vigadnak, énekelnek, mulatnak. Vidám ünnepük, jókedvük mosolygásra készteti arcunkat. Mi is velük örülünk, pedig valójában ott sem vagyunk. Milyen jó művésznek kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyen hatást váltson ki a nézőből. Alakjai bár gyakran karikatúraszerűek, mégis ezeket a karikatúrákat gúnyolódásuk ellenére, szeretett hatja át. Ez, amit szeretek Für Emil festményeiben. Ő szereti az embereket, akiket megfest, szereti a helyzeteket, amelyeken gúnyolódik, vagy inkább megfricskázza azt, akit, vagy amit ábrázol. Ilyen az Amerikai Nagynéni is, aki pont olyan amilyennek egy amerikai nagynéninek lennie kell. Amilyen a valóságban is, csak mi nem feltétlenül ezt látjuk benne, amikor látogatóba jön, kritizál, dicsekszik, de lelke mélyén irigykedik is ránk, akik itthon maradtunk, ezért rikító külsejével, harsány, de leereszkedő modorával ellensúlyozza hátrányos képzetét.

Für Emil macska festményeit különösen jónak tartom, mert szeretettel közeledik a macskák felé, mégis megtréfálja őket, felöltözteti, mit a kiállításon is látható képen. Kedvesen huncutkodik velük, mintha a játékosság szimbólumai lennének. Ugyanúgy, mint a képzelet szülte angyalaival. Így született a Tökös angyal című képe is. Angyal, mely férfi is és nő is. Milyen szerzet ez? Kérdezhetnénk, de ez az angyal kajánul mosolyog. Nem látjátok, hogy csak játszom? Für meg lefest engem, mint egy hímnőst. Hát nevessetek, azért csináljuk! Ketten nevettetnek bennünket, a hős és a festő.

Szinte állandóak Für Emil festményeinek színei. A föld mindig barna, a háttér mindig fehér-ennek okáról már szó volt- a hősök legtöbbször gyönyörű sárgák. Ezeket díszíti egy kis barnával vagy vörössel. Mintha a palettán nem volna négy-öt színnél több. De a festmények mégis így jók. Így, ahogy Für Emil megálmodta és megfestette őket. Mindenkinek, aki megnézi e kiállítást sok mosolyban lesz része, és ebből a jókedvből magával visz egy szeletet a lelkében, mint egy vidámság- sugarat, vagy ha pénze van, megveszi, és otthon mosolyog, ha ránéz a felöltöztetett macskákra, huncut angyalkákra. Mosolyog Für Emil! Mosolygunk mi is

A kiállítás a Spinoza Kávéházban látható 2004. szeptember 1-7.-ig.

Cím: Budapest. VII. Dob utca 15.