Garantált gerjedelem
Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Mi is lehetne ennél izgatóbb egy lassan szabályok és korlátok nélküli világban? A hastáncot lejtő nő minden mozdulatában, utolsó porcikájáig érzéki és erotikus.
Sok mai asszony és lány számára a hastánc jelenti a nőiesség utolsó mentsvárát egy olyan világban, mely szépségideálként a 18-as testtömegindexet alig elérő nőket állítja eléjük, a hétköznapi életben viszont nem engedi meg a nőknek a törékenység látszatát sem, mert rátermettséget, "férfias" gyakorlatiasságot követel tőlük is. A hét fátyol tánca Európában és Amerikában a 20. század elején vált közismertté és népszerűvé, mint az éjjeli lokálok kedvelt látványossága. Ehhez a misztikus két legenda is kapcsolódik.
Az egyik szerint a fátylak mögé rejtőző Istar, termékenység-istennő táncolta el először, aki szerelmét követte az alvilágba, de csak úgy engedték át az őrzők a hét kapun, ha sorban minden kapunál levetette egy ékszerét, míg végül "márványos meztelenségében" szállt le az alvilágba.
A másik legenda Salome táncát azonosítja a hét fátyol táncával. Salome hercegnő anyjával, Heródiással és apai nagybátyjával, Heródessel élt egy palotában. Heródiás és Heródes szeretők voltak, s ahhoz, hogy ezt büntetlenül megtehessék, megölték az előző királyt, Salome apját. A bűnös palotában egyedül Salome őrizte meg érintetlenségét, habár Heródes király egyre jobban vágyott rá. Végül megígérte Saloménak, hogy megtesz bármit, ha a lány táncot lejt előtte.
Salomét bántotta, hogy minden férfi a lába előtt hever a palotában, csak Keresztelő János nem. Minél jobban akarta, kívánta őt Salome, Keresztelő János annál inkább megvetette a lányt. Salome bosszúja az volt, hogy Heródes előtt eltáncolta a hét fátyol táncát, s cserébe azt kérte mostohaapjától, ezüsttálcán hozza elé János fejét.
A két legenda a nők táncának Janus-arcát is leleplezi: egyrészt valóban a csábítás eszköze és a nők utánozhatatlan fegyvere, ha tudnak a bánni a mozdulataikkal, másrészt azonban minden tánc spiritualitás, hagyomány és termékenységi rítus is egyben.
Minden mozdulat, a test minden íze beszél tánc közben: a fej a szellemi területet jelképezi, a felsőtest az érzelmeket, a csípő és a lábak az ösztönöket. S hogy mi a nők lejtette táncokban a lenyűgöző a férfiszem számára? Alighanem a tiltás. Olyat lát, amiről úgy érzi, csak neki szól, minden mozdulat bizsergeti az idegeit, de tudja azt is, hogy megtörne a varázs, ha érintésével megszakítaná a táncot.
Hozzászólás zárolva.