Gyerünk a lekváros fánkok retróbulijába!
Itt a farsang, áll a bál. Jó egy kicsit nosztalgiázni, hogy is volt akkor, amikor még az egész család élvezte az iskolai bulikat is. Vagy talán még most is így van?
Áll a bál az iskolákban. A farsangi. Bár egyre inkább csak féllábon.
Mert hol vannak már a házikolbászos, tojáskarikás, sajtreszelékes, savanyú uborkás szendvicsek? Hová tűntek az „anyukáksütötte” piskótatekercsek, a nagyik zserbó- és mézes csodái, isteni házi szörpjei, amelyek külön versenykateg-óriások voltak minden egyes hajdani sulibulikon!?
Emlékszel? Amíg az anyukák a büfében sürögtek-forogtak, az apukák a kasszán (és a többi anyukán) tartották a fél szemüket. A tanító nénik gyereket tereltek, és műsort bonyolítottak, az igazgató bácsik pedig cuppogva körbekóstolgattak, és bólogattak, hogy „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindennel meg vagyok elégedve…
És valóban. Milyen nagyszerű is volt, amikor Rózsi mama berobban egy nagy tál frissen sütött fánkkal, hogy aztán körbelekvározva és fellógatva őket, hátrakötött kézzel falatozhassunk belőlük. Kit érdekelt, hogy közben csomósra ragadt a hajunk, és napokig barackízűt fújtunk a zsebkendőkbe? Még a szülői ház is szemet hunyt az összedzsemezett jelmezeken, és nem drámázott, hogy „az úristenit, most hogyan visszük így vissza a kölcsönzőbe?” Merthogy sosem kellett visszavinni. Családi „géemkában”, manufakturálisan készültek, és többnyire egyszer használatos voltak. Ha nem lett éppen fődíjas, az se zavarta meg a család nyugalmát, mert gyorsan túllépett ezen a közös diszkóparketten.
Ma már az E-kategóriás üdítőktől ragadnak a hajak, a sajtos-sós száraz-ropogósoktól lesz édes az élet, és már a nagyi sem süthet úgy, ahogy a csillag megy az égen, mert a házi krémesébe belekötött az áentéesz.
Az anyukák most futnak. Versenyt egymással és az idővel, egészen a kölcsönzőkig, a legmenőbb jelmezekért. Az apukák türelmetlenül toporognak és fotóznak a tömegjelenetes jelmezfelvonulás ideje alatt, a tanító nénik kissé idegesebben, de még mindig próbálják rendezni a sorokat, a refluxos igazgatóbácsik pedig már egyre óvatosabban csipegetnek…
De mindez senkit sem érdekel, ha az „akkor és most”- ban egy valaki mindig önfeledten élvezheti az őrületet.
A hős pókember, a világszép királykisasszony vagy a bármi egyéb „bőrébe” elrejtőző GYERMEKED.
Hozzászólás zárolva.