Halász Pétert bedobták a Dunába

A Múzeumok Éjszakáján az A38-as hajón megrendezett Halász Péter emlékestre Juristovszky Sosa, a művész régi tanítványa és barátja, egy életnagyságú szobor-szökőkúttal készült. A szobor Halász Pétert Nosferatuként ábrázolta, áldozata nyakából, a vámpír harapásánál folyt a szökő-víz. Az este során a műnek nagy sikere volt, azonban hajnal körül egy fiatalember úgy döntött, Dunába veti az alkotást.

Juristovszky Sosa, aki sokáig készült a múlt hét szombaton megrendezett estére, meglehetősen csalódott volt, mikor az eseményt követő nap visszament a műalkotásáért és azt nem találta a helyén.

Először azt hittem rosszul látom a fáradtságtól, hogy nincs ott a szökőkút, aztán arra gondoltam, hogy valami vihar vagy hasonló dolog miatt vihették be a szervezők. Aztán megnéztem a szobor talpazatát, amiből egyértelművé vált, hogy valaki erőszakosan rángatta ki a helyéről – mesélte az alkotó.

Követve a gipszdarabkákat, a nyomok végül a Dunához vezettek. Sosa, miután talált pár szemtanút, arra kérte őket, segítsenek kideríteni ki volt a tettes, akinek a barátja végül magától jelentkezett. Tőle tudta meg tehát, hogy az illető nemrég végzett a Képzőművészeti Egyetemen, tettét pedig azzal indokolta, hogy úgy ítélte meg, a műalkotás nem volt méltó Halász Péter emlékéhez. Később telefonált az elkövető is, aki elnézést kért ugyan, de hozzátette, megkérdezett több Halász közeli embert is, akik mind azt mondták, egy ilyen cselekedet belefér egy Halász Péterhez kapcsolódó mű életébe.

Nem tudom megérteni, hogy gondolkozhat valaki így, főleg egy másik művész. A destruktív értékítéleteket amúgy sem kedvelem, de a művészetekben pláne nincs helyük. Azt gondolom, abban, hogy a szobor életébe mi fér bele, csakis én dönthetek és szinte biztos vagyok benne, hogy Péter barátai sem nyilatkoztak másképp. Az önkéntes kritikus véleményét szívesen vettem volna szóban, azt még inkább, ha egy saját alkotással gazdagítja az estét, de a tettén maximálisan fel vagyok háborodva. Egyébként Halász Péternek nagyon sokat köszönhetek és aki ismer, tudja, hogy a szobrot a legnagyobb szeretettel és tisztelettel készítettem. Talán ez már önmagában elég ahhoz, hogy méltó legyen az emlékéhez – fejezte be Juristovszky Sosa.