Harcom a rákkal és a sötétséggel 3.rész
Az agyam tisztán tudta, hogy nemcsak az orvostudomány kezében vagyok. Tudtam, hogy nélkülem nem megy, és azt is tudtam, hogy a csodákra is képes vagyok, de hogy mi az, ami elindít ebből a semmi állapotomból, azt nem tudhattam.
Vártam a sugárra, és megkaptam. A sugárkezelő, a fénysugár, Ági volt, az asszisztens.
Emberi hangon, kedvesen, rám figyelve, mindent elmagyarázva, megnyugtatva emberként kezelt.
Nem emlékszem mikor voltam ennyire hálás. (De igen, most már tudom. Az első gyermekem megszületésekor kezet csókoltam az orvosnak.)
Ági szavaitól magamhoz tértem, embernek éreztem magam és kis ingásokkal végig az is maradtam, nem „a beteg”.
Folytatjuk
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.