Hatalmi harcok a szerelemben – Kinek jó ez?

A szerelem idealizált képe azt az ábrándot tartja fenn az idők kezdetétől fogva, hogy a másikért való létezés önként vállalt, tiszta érzelmeken alapuló kölcsönös viszonyulás. Miközben a kapcsolat fejlődése során mindenki megtapasztalhatja a saját bőrén is, hogy a párkapcsolatban – mint minden más emberi kapcsolatban is – létrejönnek hatalmi viszonyok. Az a kapcsolat, ami elér egyfajta stabilitását, az elmondhatja magáról, hogy sikeresen kialakított egy hatalmi egyensúlyt. Viszont ugyanakkor az is megtapasztalható, hogy ez az egyensúly nagyon kényes minden külső vagy belső változásra. Könnyen tud hatalmi harccá alakulni a szerelmi szenvedély.

Birtoklási vágy
A szerelmi és nemi életben beteljesedő eggyé válás élményében legtöbbször felfedezhető a másik kisajátításának, birtoklásának vágya. A szerelem elidegeníthetetlen része a másik kizárólagos szeretetének megszerzésére, megtartására tett törekvés. Ez sokszor a másik irányítását, kontrollálását vonja maga után.  Egyúttal a szerelem által a szerelmes a másik birtokává is válik. A kapcsolat elvesztésétől való félelem függőségi helyzetet eredményez. Minél inkább kiszolgáltatottá válik a szerelmes ebben a helyzetben, annál zsarnokibb módon próbálja magához láncolni a másikat. A szerelem mámorának a múlásával a kontrollálás kényszerítővé, a szabadság és az autonómia kerékkötőjévé válik, amitől az önként vállalt szerelem tisztasága fakul meg.

Dominancia és kontroll
A másik irányítása a hízelgéstől a fenyegetésig sok formában megjelenhet. Szélsőséges esetben a kontrollálás a másik teljes mértékű korlátozásában nyilvánulhat meg. Hova mehet, kivel találkozhat, mit vehet fel, mind-mind a szerelemet „szolgáló” birtoklási törekvések kifejeződése. Miközben a szerelmes arra törekszik, hogy kikényszerítse a másik szeretetét, épp az ellenkezőjét éri el. Hatalmának fitogtatása saját gyengeségének leplezését szolgálja. Ez az ördögi kör a másik reakciójától függően alakul. Fennmarad, amennyiben az próbál megfelelni; vagy a kapcsolat fellazulását, annak végét is eredményezheti, ha a másik nem hajlandó behódolni. Mindkét kimenetel a szerelem kárára válik. Előbbi esetén egyfelől a szerelmes szemében az önalávetéstől leértékelődik a szeretett személy, másfelől – ha az idealizálás mégis fenntartható – a kikényszerített szerelmet onnantól kezdve sosem tudja valódinak megélni.

Önalávetés
Ugyanazt a célt szolgálja, mint az uralkodás: hatással lenni a másikra. Ennek elérése érdekében manipulatív eszközöket használ. Így a csábítást, a szeretett személy szükségleteinek azonnali kielégítését, saját szükségletek elé helyezését. Ezáltal próbálja a másik függő helyzetét erősíteni. Ugyanakkor a fontosság érzetét kelti önmagában azzal, hogy nélkülözhetetlenné teszi magát a másik számára.
Az alárendelt helyzetben megjelenő kontrollálás másik formája lehet a bűntudatkeltés. Ez legtöbbször úgy jelenik meg, hogy miközben kiszolgálja partnere igényeit, egyúttal erkölcsi fölényét nyilvánvalóvá téve a másiknak lelkiismeret-furdalást okoz. Hasonló működésként értelmezhető a másikról való gondoskodás. Az érzelmi és anyagi támogatással könnyen fenntarthatóvá válik a másik ragaszkodása. A függőséget kikényszerítő manőverek egyik legenyhébb, illetve legjobban leplezett formája. Ennek bemerevedése egy anyai/apai-gyermeki viszonyulást eredményez a párkapcsolaton belül.

Nemi jellegzetességek
Megfigyelhető egy nemi különbség a hatalom gyakorlásában. Míg a férfiak az autoritáson keresztül, a nők inkább a függőséget erősítő gondoskodáson keresztül fejezik ki dominanciájukat. Természetesen ezek sok esetben felcserélődnek.
A hatalmi eszközök – a dominanciáról vagy önalávetésről legyen szó – igénybevétele a szerelem stabilizálásában csak időleges megnyugvást hoz, valódi boldogságot nem eredményez, hiszen pont a szerelem lényege vész el közben.

A hatalom és a szerelem közös alapjai
„Mind a szerelem, mind a hatalom az emberi individualitás megkettőzésén keresztül arra törekszik, hogy legyőzze a magányt és az ember elégtelenségérzését, amely ebből a magányból fakad.” (H. Morgenthau). E két emberi viszonyulás hasonló célokat szolgál. Mindkettő az egyén gyengeségérzését igyekszik csökkenteni, miközben mindkettő válasz a függőség igényére.

A közös célok mellett kifejlődésének alapjai is összekapcsolják a szerelemet a hatalommal. A gyermek függő helyzetében törekszik a szülei kedvében járni, nehogy elveszítse szeretetüket. A ragaszkodás és a függőség korai kapcsolata meghatározza a felnőtt kötödés hatalmi viszonyait is.
A birtoklási vágy, ha féken is tartható, teljes mértékben nem kiirtható, a szerelem egyik alkotó eleme. A kapcsolat stabilitását egy mindkét fél számára elfogadható hatalmi egyensúllyal lehet biztosítani. A kapcsolat kezdeti időszakának jellemzője, hogy az elsőbbségért vívott hatalmi harc valamilyen nyugvópontra jut.  Amennyiben ez nem tud kialakulni, a szerelem kerül veszélybe. Akkor alakul ki tartós kapcsolat, ha mindkét fél független, szuverén személy, akik önálló választásuk alapján kerülnek a kapcsolatba, és érzéseiket a másik iránt saját jogon tudják megélni és kifejezni (Forrás: pszichologuskereso)