Házassági allergiák
Már megint egy hétfő reggel! Elindul a szokásos kör, mielőtt belevetném magam a munkába. Eldobott zoknik a sarokban, a tegnap esti poharak az asztalon. És persze a törölköző, ami soha nem akar visszavándorolni a fürdőszobába. Egyszerűen megőrülök…
Az hagyján, hogy nem viszi vissza, mert az plusz meló lenne, de hanyag eleganciával rádobja a ruhákra. Hadd ázzanak egy keveset.
Persze közben már sorjáznak, a "Drágám, hol van a…" és "Nem emlékszel, hová tettem a…" kezdetű mondatok, végül a slusszkulcs és pénztárca keresési akció résztevőjeként villongok, mire nagy nehezen beindul a reggeli szekér.
Kellene egy bejárónő. No, de hol találni olyat, aki nem takarít, csak egyszerűen pakol a család után…
Atyaisten. Micsoda kisszerű dolgok nőnek hatalmas bűnné pár év házasság után?- kattog az agyamban egész nap, s a szokásos gondolatrohanásban űzetve, már azon töröm a fejem, hogy nekem ugyan hány hasonló, apró idegesítő szokásom szerepel az ő bűnlajstromán?
Vajon én mivel kergethetem az őrületbe? Soha nem beszél róla, mintha ez olyan kisszerű lenne. Én bezzeg, nem állom meg szó nélkül. Sajnos.
S mire este holt fáradtan dőlök az ágyba, s úgy döntök, hogy kigyógyítom végre magam ezekből a hülye házassági allergiákból, dühöngve veszem tudomásul, hogy már megint nem bírok elaludni.
Ő ugyanis békésen horkol…-amit nyilván szóvá fogok tenni holnap (is).
Hozzászólás zárolva.