Hiperaktív, vagy csak gyerek?
Izeg-mozog, rohangál, fára mászik, hangoskodik, egyszóval nem fér a bőrébe. Hiperaktív, vagy csak gyerek?
Az „Ön szerint gyermeke hiperaktív?” kérdésre valószínűleg a legtöbb szülő igennel válaszolna. Valóban, a gyerekek felnőtt szemszögből meglehetősen aktívak szerzetek, de ez még nem jelenti azt, hogy feltétlenül hiperaktívak. Az orvosi értelemben vett hiperaktivitás, azaz a figyelemhiányos hiperaktív zavar (angol rövidítése ADHD) a társadalom „csupán” 3-5 százalékát érinti.
Az ADHD jelenség legfőbb tünete a tartós figyelemzavar, az izgatottság-izgágaság és természetesen maga a hiperaktivitás. Annak ellenére, hogy a rendellenesség már négy éves kortól kimutatható, többnyire csak akkor diagnosztizálják, amikor a gyerek már iskolába jár.
Ha bizonyos tünetek hat hónapnál hosszabb időn keresztül megfigyelhetők a csemetéknél, joggal gyanakodhatunk figyelemhiányos hiperaktív zavarra. A figyelmeztető jelek a következők:
Izgágaság, izgatottság
– a gyerek gyakran előbb cselekszik, aztán gondolkodik
– túl gyakran váltogatja az elfoglaltságait
– nehézségeket okoz a munka megszervezése
– szükséges az állandó felügyelet
– gyakran hangoskodik az órákon
– nehezen várja ki, amíg ő következik a játékokban, vagy más csoportos helyzetekben
Koncentrációs zavarok
– gyakran nem fejezi be a feladatokat, amikbe belekezd
– gyakran tűnik úgy, hogy nem figyel, amikor beszélünk hozzá
– könnyen vonja el valami a figyelmét az aktuális cselekvésről
– nehezen tud koncentrálni az iskolai, vagy más feladatokra
– nehezen mélyül el egy játékban
Hiperaktivitás
– állandóan rohangál, és felmászik valamire
– nehezen tud megmaradni egy helyben, állandóan izeg-mozog
– nehezen tud ülve maradni
– sokat mozog álmában
– állandóan tettre kész, olyan mintha motor hajtaná
Ha az első két tünetcsoportból minimum három, az utolsóból pedig legalább két vonás ráillek gyermekünkre, nem árt szakemberhez fordulni.
Az ADHD kialakulását nem lehet egyetlen okra visszavezetni. A rendellenességet tünetei, és nem eredete mentén diagnosztizálják. Biológiai és neurológiai tényezők önmagukban vagy együttesen vezethetnek figyelemzavarokhoz és túlzott aktivitáshoz.
Hozzászólás zárolva.