Hol rontottam el? Igaz történet a házasságról
Anyám előre megmondta, hogy ráérek még férjhez menni. De ki hiszi el 18 évesen az idősebbeknek, hogy a házasságnak árnyoldala is van? Hogy sok körülöttünk a rossz példa? Hát nyilván azért, mert ők elrontották. De a miénk, az tökéletes lesz! Vagy mégsem?
Döntöttem: benyújtottam a válókeresetet! Ez újabb verést vont maga után. Erre én feljelentettem, és a gyerekkel együtt vidéki rokonaimhoz menekültem. Ekkor jöttek az ígéretek, hogy változni fog, mert belátja, hogy ez így nem mehet tovább. Visszajöttem, a feljelentést visszavontam. A bontópert nem folytatták le, mert a békéltető tárgyaláson nem jelentünk meg. Ezt még háromszor játszottuk el, mivel ő nem akart válni, ezért jobb ötlet híján a tárgyalás reggelén bezárt a WC-be, és csak este volt hajlandó onnan kiengedni. Miután a kérelmező távolmaradása utólag nem indokolható, az eljárás megszűnt. Minden maradt a régiben.
Próbáltam rábeszélni a férjemet, hogy váljunk el szépen, békében, ha ennyire nem megy együtt. Az állandó civakodás nemcsak minket tesz tönkre, hanem a gyereket is. A rossz családi körülmények károsabbak, mintha csonka családban nő fel az utód. Úgy tűnt, hogy lassan hajlik is a dologra – persze ebben már az is szerepet játszott, hogy az időközben felcseperedett nagyfiam a védelmébe vett, és komoly retorziókat helyezett kilátásba, ha a bántalmazás megismétlődne. Megírtam hát a beadványt, hogy közösen kérjük a házasságunk felbontását. Ő azonban nem írta alá.
Újabb év telt el, mire nem kis csetepaté árán 1995. október 23-án végre elhagyta a lakásomat. A gyerekeim és a testvérem támogatása és jelenléte segített, hogy eljussunk idáig. Az ajtóból még fenyegetően visszaszólt: "Majd én megmutatom, hogy kivel kezdtél ki! Ebbe bele fogsz dögleni!"
Aztán becsapódott mögötte az ajtó, és végre csend lett. Síri csend!
1995. október 24-én postára adtam a válókeresetet. Tudtam jól, hogy nem lesz könnyű mérkőzés. De alaposan átgondoltam mindent, és az összes lehetőséget és körülményt figyelembe véve döntöttem: az egyetlen járható út a válás, meg kell tenni.
A bírósági meghallgatáson a férjem kijelentette, hogy ő nem is akar elválni, én akarom mindenáron szétszórni a családot. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy akkor ő már együtt élt egy másik asszonnyal, aki hajlandó volt a szárnyai alá venni… Én következetesen kitartottam a válási szándékom mellett, tehát a megfelelő indoklással benyújtottam az iratokat.
Hozzászólás zárolva.