Hol rontottam el? Igaz történet a házasságról
Anyám előre megmondta, hogy ráérek még férjhez menni. De ki hiszi el 18 évesen az idősebbeknek, hogy a házasságnak árnyoldala is van? Hogy sok körülöttünk a rossz példa? Hát nyilván azért, mert ők elrontották. De a miénk, az tökéletes lesz! Vagy mégsem?
A következő években újabb tárgyalások voltak, ahol mindent rámhordott: kicsapongó, italozó életmódot folytatok… én! De ő ennek ellenére nem akar elválni, mert családcentrikus. Én alkalmatlan vagyok a gyermek nevelésére.
Pedagógiai, pszichológiai szakvéleményt kértünk, és bebizonyosodott az igazam. Végre elválhattam tőle.
Azóta nem hallottam felőle, az előírt tartásdíjat sem fizeti, de már nem is kell. Közben a közös fiunk befejezte az általános iskolát. Az apjának küldött egy ballagási meghívót az egyik lehetséges címére, de választ azóta sem kapott…
Magányos estéimen sokszor elgondolkodom azon, hogy miért is jutott ilyen csúfos végre életem nagy szerelme, de még máig sem értem. Kísértetként jár vissza egy kérdés: "Hol rontottam el?"
Hozzászólás zárolva.