Hölgyeim így a házasság, gyermekvállalás kesernyés

A fentiek végiggondolása talán rávilágít arra, hogy a fiatal felnőttkor élet és sorsfordító megválaszolása a nők számára azért is nehezített, mert más-más személyiségoldalak megjelenését, működését igényelné. A váltás a lélek belső színpadán viszont nagyon nehéz. Könnyebb a problémát kívül látni, kívül keresni, kívül megoldani akarni.

Mi ez a kívül keresés? Nyílván a partnerben lehet meglátni a hibát, ráadásul gondolati modell könnyen kialakítható. Nagyanyáink korában a lányokat a realitáselvre avval irányították, hogy "kár várni a hercegre fehér lovon…". Az intés tartalmazta, hogy a nőnek férfi a párja, aki hordozza a férfi mentalitást. A mai lányok általában nem hercegről, hanem "társról", "párról" álmodoznak.

Munkám során sokszor, nagyon sokszor találkoztam ezzel a megfogalmazással. Nem a fogalmazás a probléma, hanem a fogalom mögött megbújó rejtett tartalom, az hogy valami egyformaságot, egyenlőséget takar. Ha viccesen fogalmaznék, a magyar nyelv általában megmondja, hogy valakik miben társak pl. munkatársa, kartárs, bajtárs stb. Olyan, hogy TÁRS új és absztrakt (üres) fogalom. Házastárs, élettárs van, és a kifejezés a kapcsolat célját tartalmazza. A "pár" fogalom talán még "rosszabb". Ugyanis itt az azonosság dominál, többen ezt a férfi-nő kapcsolatot úgy képzelik el, mint egy pár cseresznyét, olyan, mint az ikerhelyzetet. Emellett az azonosságot tartalmazó elvárások mellett nem halványul el az ideális férfi képe, akire fel tudna nézni, akinek át tudná adni magát. Ez egy sajátos zavart okoz a férfiak iránti elvárásokban, miközben a nő saját maga munkaarcát "beviszi" a kapcsolatba. Elvárja, hogy a férfi férfi legyen (elsősorban testileg), emellett legyen erős támasz (mint egy ideális apa), és legyen segítő, puha és legfőképpen megértő, akivel "mindent" meg lehet beszélni és támogatja önérvényesítő oldalait (mint egy ideális anya). Cserében persze ott van ő, elsősorban a kielégítésre váró vágyaival, ambícióival.

Ezek a vágyak azért tűnnek reálisnak, mert a nők valóban megvalósították az "erős, harcos" oldalaikat és alkalmasak a puhaságra is. Ugyanezt a többarcúságot kezdik követelni a férfiaktól. Egyetlen egyet felejtenek el, puhaságot és erőt egyszerre nehéz – szinte lehetetlen – produkálni. Tudomásul kellene venni, hogy a férfiak "ereje" inkább a külvilágra irányul és a nők az újonnan megszerzett erejüket sok esetben a párkapcsolat alakításában is gyakorolják. Diktálnak, követelnek. A vágyaik beteljesülését "kemény" eszközökkel akarják elérni. Így még a siker is (pl. házasság, gyermekvállalás) sok esetben kesernyés. Nem édes. És megjelenik ismét a döntést követelő kérdés: ki lesz a párom? Mikor leszek végre már boldog?