Homoszexualitás, házasságtörés, szexuális gondok…
Homoszexualitás, házasságtörés, nemi gondok: ezek még mindig olyan témák, amelyekről nem szívesen beszélünk, még családtagjainkkal sem. De vajon ez így volt a múltban is? Tényleg olyan prűdek voltak pár száz évvel ezelőtt az emberek, amilyeneknek gondoljuk őket?
Kijelenthetjük: egyáltalán nem. A homoszexualitás például, amely napjainkban is komoly titok sok ember életében, az ókorban és a reneszánsz Olaszországban teljesen elfogadott dolog volt. Magyarországon sem számított mindig tabunak, bár azt sem lehet állítani, hogy pozitív megítélés alá esett.
A 18. század végén "megbocsátható bűnnek" tekintették, és hihetetlen, de abban az esetben is, ha a homoszexuális férfi pap volt! Horányi Elekről piarista szerzetesről például ezt tudjuk meg: "Horányi felől tudva van, hogy az ő tanítványai neki feleségei voltak." A "kóros állapot" Kazinczy szerint érthető a szerzetesek körében, hiszen aki komolyan veszi a szüzességi fogadalmat, könnyen beleeshet abba a hibába, hogy "rossz irányban" keresi a szexualitást.
A házasságtörés sem volt ebben az időben tabu, főleg nem a férfitársalgásban. Nyílt titok volt az arisztokrácia köreiben, ki kivel csalja meg házastársát, és ennek meg is voltak a maga elfogadott helyszínei: a férjek legszerencsésebben bécsi szolgálatuk alatt elégíthették ki vágyaikat, a nemes hölgyek pedig férjük távollétét használták ki.
A polgárság esetében más volt a helyzet, ugyanis ha ők követtek el házasságtörést, akár halálra is ítélhették őket. A tárgyalásokon teljesen nyíltan beszéltek a tettről, még azt is kiderítették a bírák, hogy hányszor létesített szexuális kapcsolatot a hűtlen férj/feleség. Erről pedig kihallgatták a szerelmi háromszög minden tagját. Nyilvános tárgyaláson!
A nyíltság más esetekben is jellemző volt. Például el tudnák-e képzelni ma, hogy egy egész jegyzőkönyv készüljön egy férfi nemi gondjairól, pontosabban impotenciárjáról? Pedig volt ilyen! 1818-ban erről a zavarba hozó témáról faggattott a hatóság egy huszonhat éves vitézt: "Hány esztendős korában tapasztalta férfiúi vessőnek felmerevedését és szerelemre való gerjedezést? Hányszor egy héten ment el tőle legelőször a férfiúi mag?"
A kérdésektől még ma is lebénulna az erősebbik nem jó néhány tagja, ebben biztosak lehetünk. Talán érdemes átgondolni, vajon tényleg elmondhatjuk-e magunkról, hogy a huszonegyedik század elején nyitottak vagyunk azokban a témákban is, amelyek a párkapcsolatra vonatkoznak? Vagy még jobban titkolózunk, mint kétszáz évvel ezelőtt?
Hozzászólás zárolva.