Hoppá! Sokáig nem jön még a tavasz!

Balu fürgeségét nem annyira a napfény, mint a kifutó különböző pontjaira kirakott finom medvefalatok és játékok okozták – természetesen a gyerekek nagy örömére, akik a medvefarsangra érkeztek.

A hosszabb, több hetes előrejelzésekben még ma is nagy a bizonytalanság. A meteorológusok ezeket a „jövendöléseket” általában az évtizedek óta rögzített megfigyelésekre alapozzák. A múltban, amikor ilyen adatok nem álltak rendelkezésre, az emberek emlékezetében megőrződött népi megfigyelések alapján próbálták egy-egy hosszabb időszak jellemző időjárását előre jelezni. Általában egy-egy, vagy néhány jeles nap (Medárd napja, Luca napja stb.) időjárása alapján következtettek. Hagyományosan az ilyen jeles napok közé tartozik február másodika (Gyertyaszentelő Boldogasszony napja) is, és a néphit ezt összekapcsolta össze a medvék ébredésével. Ezért a mondás úgy tartja, ha ezen a napon a medve meglátja az árnyékát, az hosszú telet ígér, ha viszont nincs árnyéka, mert borús az idő, a tél már nem tart sokáig.

Az Állatkertben az elmúlt években rendszeresen tartottak medveárnyék észlelést, és természetesen azt is vizsgálták, hogy mennyire válik be az ez alapján történő előrejelzés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak kicsit jobb az arány, mintha pénzérme feldobásával tippelnének.

Ennél rosszabb statisztával rendelkezik Phil, a nyugat-pennsylvaniai mormota. Ha ő is meglátja az árnyékát ezen a napon, akkor hat hétig még mindig kitart a tél a környéken. Az elmúl száz évben mindössze 17-szer vált be az árnyékos jóslat. Ráadásul egy mormota nagyjából mindössze tíz évet el. A helyieket azonban ez egyáltalán nem zavarja. 1887 óta minden esztendőben – korbaleil ruhákban, fejükön cilinderrel – kiszedik vackából a derék állatot, és bármilyen idő is van, azt jól megünneplik. Ja, és ha közben az örök vadászmezőkre távozna Phil, nosza hoznak egy másik mormotát, akit – mit ad isten – szintén Philnek hívnak.