Hosszú combokkal könnyű látszani, de élni?
Mindenki tisztában van vele, hogy soha nem elég az, amink van, illetve mindig mást akarunk. Nem vagyunk megelégedve külsőnkkel, a göndör hajunkat kihuzatjuk, az egyenest, pedig begöndörítjük. Ilyen apróságokon lehet változtatni, de ha a magasságunkkal nem tudunk kibékülni, akkor kesereghetünk.
Magyarországon a nők átlag magassága 172 cm. Ha valaki ez alatt van, felvesz egy tíz centis magas sarkú cipőt, és máris jobban érzi magát a bőrében. De mi van akkor, ha valaki a 172 fölötti méretekkel rendelkezik? Nem 173, vagy 175, hanem mondjuk 1 méter 85 centivel. Alacsonyító cipőt nem találtak föl, tehát kénytelen az egyén megbarátkozni magasságával.
Egy férfinél előny, ha minél magasabb. A nőnél viszont hátrány. Legalábbis én a 183 centimmel így érzem. Kevésbé vagyunk mozgékonyak, mint egy alacsonyabb nő. A gyerekkori táncosnői álmainkat bedobhatjuk a kukába, a gerincferdüléstől meg alapból eltiltanak minden terhelő sporttól, és marad a gyógytorna…Persze másképpen is történhet. A magasság nem mindig jár együtt a gerincferdüléssel, ha szerencsés vagy kihasználhatod az adottságod, és elmehetsz kosárlabdázni…Én sajnos azonban nem a szerencsések közé tartozom…Nem futhatok, nem ugrálhatok, és ha egy fél napnál többet állok óriási fájdalmaim vannak.
Ezen kívül még meg kell említenem a gyerekkori sérelmeket is, melyeken mindenki túl esik, csak a magas vékony lányok triplán „megkapják a magukét”…Mai napig élnek bennem azok a kedves becéző szavak, melyeken szólítottak: csontváz, létra, deszka; stb…Most nagyon jókat mosolygok a múlton, de akkoriban nehezen éltem meg.
Végezetül, pedig a párválasztás is elég nehéz feladat egy magas nőnek. Ugyan lehet látni olyan párokat, ahol a nő magasabb, mint a férfi, de az átlagos felfogás az, hogy a férfinak kell magasabbnak lennie a kedvesénél. Számomra is nagyon fontos, hogy felnézzek a férfira, akit szeretek. És be kell vallanom, rendkívül kevés magas férfi mászkál Budapest utcáin.
A sok negatívum mellett azért vannak jó oldalai a magasságnak. Ha kimegyek egy koncertre, mindig látom a színpadot. Soha nem kell fogyókúráznom, annyit ehetek amennyit, csak akarok, nem tudok hízni. Végül, pedig imádnak a férfiak, mert kuriózum látványt nyújtok. Hosszú kecses nyak, hosszú combok…szóval mindennek megvannak a jó oldalai is, és most már nem szeretnék alacsonyabb lenni, na jó csak akkor, mikor beverem a fejem a metróban…
Hozzászólás zárolva.