Egyre több sorstársammal találkozom a blogomon, és a különböző közösségi oldalakon. Ők is arra kíváncsiak, milyen érzés nekem nagymamának lenni 1200 km távolságból az egyetlen kis unokádtól? Erre csak azt tudom válaszolni, hogy a mai technikának köszönhetően izgalmas, ugyanakkor gyönyörű – teli meglepetésekkel – mesélte Simon Katin kézműves iparművész, a „netnagyi”.
Montreux Kép: Katona Sándor
Olívia, az én szépséges kis unokám 22 hónappal ezelőtt látta meg a napvilágot Svájcban, a hegyek között, egy tó partján – mesélte Simon Kati.
– Szüleinek első gyermeke, nagyszüleinek egyetlen unokája. Hála a videotelefonnak, az internetnek, hiába él tőlünk a nagyszüleitől távol, mégis belelátunk az ő kis életébe, annak mindennapjaiba.
Mesélek egy példát, ami nemrég történt meg velünk. Egyik reggel, úgy fél kilenc körül, megszólalt a telefon. A gyerekek hívtak videotelefonnal Svájcból. Éppen a játszótérre tartott a fiam a kislányával, Olíviával. Képzeld, helyszíni tudósítást tartottak nekünk nagyszülőknek, a játszótér izgalmairól. Olíviánk boldogan szaladgált a “hinta-palinta”, a magas csúszda és a pörgettyű között.
Mindent bemutatott nekünk, amit lehetett, apukája meg szaladt utána mint egy operatőr, hogy mi nagyszülők ne maradjunk le egyetlen izgalmas percről sem. Közelről láttam a mi, 22 hónapos kis szépségünk arcocskáját. Láttam, ahogy felcsillantak a szemei és megszületett benne a nagy elhatározás!…
Kép:Pixabay
Egy váratlan mozdulattal felkapta apu videotelefonját, magához szorította és rohant, rohant “velünk” egyenesen a hintához. Szeretett volna nekünk, nagyszülőknek egy kis örömet okozni! Berakta a telefont a hintába és lassan, óvatosan, meghintáztatott bennünket. és beszélt, beszélt hozzánk…Majd ránézett a magas csúszdára és még izgalmasabb gondolata támadt.
Leküld bennünket a csúszdán! Szerencsére apukája résen volt, mert kedvesen, nagy türelemmel lebeszélte Olíviát erről az ötletről, mondván nagypapa és nagymama „megütné magát”, a telefon pedig összetörne… Ő ezt megértette, magához szorított bennünket és körbevezetett a játszótéren. Mindent megmutatott, és “babanyelven” mindent elmagyarázott. Amikor elbúcsúztunk, még megajándékozott egy kedves mosollyal és három szóval: puszi mama, papa! –
Így vált valóságossá egy virtuális játszótéri kirándulás mindannyiuknak. Részesei lettek a pici életének úgy, ahogy az neki már teljesen természetes! Ez is a XXI. század.
Itt azt is elolvashatod, hogyan várta háromnyelvű unokáját a kézműves-iparművész nagyi a nyáron!
Hozzászólás zárolva.