Így jár, aki szembeszáll Norbival
A hülyének is lehet néha szerencséje, csak kérdés, mennyire igazságos dolog ez az élettől. Pontosan ez volt a bajuk tegnap a Nagy Fogyás szereplőinek.
Sok izgalmas amúgy nem történt a műsorban, bár minden héten kapunk valami sorsfordítót, mégsem változik semmi. A szereplők fogynak, a szerkesztők szerkesztenek.
Ami történt, hogy kivitték néhány tonnás barátainkat egy futópályára, ahol mindenki hozta a tőle telhető legjobbat, lógott a belük, majd kinyiffantak.
Csupán egy legény volt a vidéken, aki leszarta az egészet, nem fog ő itt futkosni, meg meghalni, meg fáj is a lába, szegény. Lesétálta a körét, szenvedett egy kicsit, neki úgyis a szereplés a lényeg, feltételezem én ezt abból, hogy fél évvel ezelőtt még valami idióta sztriptíz versenyen láttam valamelyik másik tévén.
Új nap virradt, a súlyos haverok ismét a pályán találták magukat, de ezúttal annyi kiló zsírral a hátizsákban kell futniuk, amennyit leadtak. Az nyert, aki képes volt megdönteni előző napi rekordját.
Ismét kiköpte mindenki a tüdejét, szinte hánytak, ami amúgy marha guszta volt. És láss csodát, a versenyt lusta, beleszarós barátunk nyerte, akinek ugyebár nem volt túl nehéz dolga, mivel tegnap sétált, most csak meg kellett gyorsítani a lépteit.
Vak tyúk is talál szemet, szokták erre mondani. Elviselni ezt persze nem könnyű, mindenkinek lázongott az igazságérzete, kivéve persze Norbit, de ez van, több is veszett Mohácsnál. Több szólás, mondás, közmondás sajnos most nem jut eszembe.
A vége pedig az lett, hogy megint Szandra csapatából ment valaki, már csak egy versenyzője maradt, úgyhogy erősen vesztésre áll. Ciki, de így jár, aki szembeszáll Norbival.
Hozzászólás zárolva.