Önvédelem 4 lépésben
Így tanítsd meg gyermekednek énhatáraink védelmét!
A konfliktuskezelés és az énhatárok felállításának folyamata a szülő számára is egy önismereti utazás lesz, hiszen csak akkor tudja megtanítani a gyermeket minderre, ha ő maga is képes rá – mondják a szakértők.
Ahogyan a gyermekek növekednek, úgy alakulnak az énhatáraik, mivel egyre önállóbbak szeretnének lenni, konfrontálódnak az óvodában, illetve otthon a testvérekkel. A hétköznapi szituációk során számos kérdés merül fel bennük, amikre akkor tudnak a szülők jó választ adni, ha előre felkészülnek rájuk. B. Szirtes Dóra Ösztönanyu, óvónő, Montessori pedagógus és Kovács Ildikó önvédelmi szakértő szerint a gyermekek önvédelemre való nevelése egy hosszan tartó, folyamatos feladat, amiben felértékelődik az „akkor és most” fogalma.
Tanulva tanítani
„Szülőként elsősorban azt kell megértenünk, hogy egy folyamatról van szó. Meg kell állapítanunk honnan indulunk és hová tartunk akkor, amikor a gyermekek énhatárainak kijelöléséről van szó. A kiindulópont ebben az esetben a csecsemőkor, amikor kiszolgáltatottak, tehetetlenek. A cél pedig a leendő felnőtti lét: milyen felnőttet szeretnék nevelni? Legyen képes kiállni magáért, meg tudja védeni magát, tudja gyakorolni az asszertív kommunikációt? Ha meghatároztuk a kiindulópontot és a célt, akkor tehetünk értékes megfigyeléseket, melyek alapján el tudjuk helyezni, hol tart a gyermekünk ebben a folyamatban. Ezután tudunk csak eszközöket, módszereket keresgélni, melyek segítenek bennünket a cél felé haladni lassan, lépésről lépésre” – mondja B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu, aki szerint ebben a folyamatban teljes mértékben igazodni kell az adott szituációhoz, a gyerek fejlődési üteméhez, aktuális fogékonyságához és érdeklődési köréhez.
Kovács Ildikó önvédelmi oktatóként gyakran találkozik azzal az ellentmondással, hogy a szülő csoportos foglalkozásra vagy egyéni tanácsadásra viszik hozzá a gyereküket, mondván sajátítsa el, hogyan kell jól kezelni a konfliktusokat, holott maga a szülő sem tudja ezt megtenni, mert például nem mer konfrontálódni a szülőkkel a játszótéren, vagy beszélni a pedagógussal az óvodában.
„Elképesztően fontos, hogy önazonosak legyünk akkor, amikor az énhatárokról és a gyerekek önvédelemre való neveléséről van szó. Igenis gondolkodjunk el azon, hogy mi, szülőként egyébként hogy vagyunk ezzel a kérdéssel? Mást tanítunk és mást mutatunk a kicsinek? Ha felismerjük, hogy igen, közösen tanuljuk meg az alapokat!” – húzza alá az önvédelmi szakértő, hozzátéve a játékos tanulást akkor vegyük elő, amikor azt látjuk, hogy a gyerek éppen fogékony rá és foglalkozik a témával.
Hozzászólás zárolva.