In memoriam Gambrinus – in memoriam Gergő Mihály
Mint amikor valaki megörököl egy régi házat. S el kell döntenie: restaurálja-e – ahol, s amiben lehet, modernizálja -, hogy újra régi fényében pompázzon, őrizze az elődök keze nyomát, szellemét, meséljen a kései utódoknak. Vagy lerombolja, hogy egy újat, divatosat építsen.
Hír: A Hotel Tavernában a Gambrinus étterem helyén, azt teljesen átalakítva új étterem nyílt.
Vagyunk még jó néhányan, akik emlékszünk a körúti Gambrinus étteremre. 1990-ben nyitotta meg Gergő Mihály, s egy-két év alatt Budapest egyik legrangosabb éttermévé tette. S lett tagja annak a körnek, melyet mind a szakemberek, mind a vendégek a TOP éttermek kategóriájának tartottak. Stílus, ízlés, kreativitás, ízek és borok harmóniája, elkötelezettség és megszállottság, igényesség a konyhában és a vendégtérben, küzdelmek és sikerek – jellemzik ma is ezt a kört, melyből immár több, mint három éve hiányzik Gergő Mihály. Hírtelen halálát meghallva a kör egyik tagja – letaglózva a ténytől – csak ennyit tudott mondani: „megint eggyel kevesebben lettünk”
Pedig nagy küzdelmek árán még sikerült átmenteni és újra felvirágoztatnia a Gambrinust, amikor a körútról el kellett költöznie, a Hotel Tavernába. Igaz, fontos üzleti szempontok is munkáltak a háttérben. Igaz, nyakába kellett vennie egy szálloda teljes vezetését, megújítását, felfuttatását. De ezzel is megküzdött.
Halálával – éreztük – lezárult egy fejezet. S aggódva, reménykedve lestük, vártuk, mi lesz a Gambrinus-szal? Nehéz örökséget kapott az új vezetés. De nem tudott megküzdeni vele. Legendát nem lehet folytatni, de a hagyományokra építkezve lehet, lehetett volna megújítani, építkezni rá. Uram bocsá’ kihasználni, mítosszá nemesíteni, s újra virágzásba borítani. Csak egy megszállottat, hagyománytisztelő kreatív szakembert kellett volna találni hozzá. Igaz, ezt sem könnyű találni a mai világban.
Mint amikor valaki megörököl egy régi házat. S el kell döntenie: restaurálja-e – ahol, s amiben lehet, modernizálja -, hogy újra régi fényében pompázzon, őrizze az elődök keze nyomát, szellemét, meséljen a kései utódoknak. Vagy lerombolja, hogy egy újat, divatosat építsen. Lehet, hogy ez utóbbi könnyebb. Ám ezzel örökre eltűnik nem csak a régi ház, hanem a szellemiség is. Ezt az örökséget másoknak, a megmaradtaknak kell tovább vinniük. S talán lesznek követőik. S talán lesz egyszer újra, valahol egy régi-új Gambrinus. Gergő Mihály emlékét és szellemét pedig, őrzik, s megpróbálják továbbadni azok, akik ismerték és elismerték.
Hozzászólás zárolva.