Irány Laosz! Luang Prabang, a buddhizmus elvarázsolt világa
Földváry Eszter idegenvezetőnk most Laosz ősi városába, Luang Prabangba kalauzol el minket. Megismerkedhetünk a helyiek vendégszeretetével, a múlt építészeti szépségeivel, a buddhista vallás különböző megjelenési formáival. Kalandra fel!
Amikor megérkeztünk Laosz ősi városába, Luang Prabangba, még vacsora előtt meghívtak minket a szálloda egyik termébe, ahol ünneplőbe öltözött vendéglátóink fogadtak minket. Itteni kedves hagyomány a vendégeket ilyen szertartás keretében fogadni. A beszédek után fehér szalagokat kötöttek a csuklónkra jókívánságaik kíséretében. Három napig kellett ezeket hordani, hogy beteljesüljön a sok kívánság. Majd ezután átadtak egy virágokból készült díszt, amit másnap felajánlottunk az egyik szentélynek. Nagyon megható volt ez a fogadtatás, őszinte szeretet sugárzott belőle.
Találkozás a szerzetesekkel
Még napfelkelte előtt csörgött a vekker és egy gyors zuhany után már a szálloda parkolójában kapaszkodtunk fel a buszra. Indultunk a szerzetesek hajnali alamizsnagyűjtésére.
Idegenvezetőnk előző este elmagyarázta, mit kell tudunk erről a vallási hagyományról. A szerzetesek így szerzik be aznapi élelmüket, főleg a ragacsos rizst. Nagyon fontos, hogyan viselkedünk, mit viselünk, nehogy megsértsük a helyi szokásokat. Hosszú ujjú inget, blúzt vettünk fel, térdünket eltakaró szoknyát, illetve nadrágot hordtunk és a szertartásokhoz használatos hosszú kendőt keresztbe tettük a felsőtestünkön.
Teljes csend honolt, éppen, hogy pirkadt. Kis sámlik vártak minket az utca hosszában.
A hölgyeknek, akik részt akartak venni a rituáléban, alacsonyabban kellett ülniük, mint a szerzetesek és nem nézhettek rájuk. A férfiak állva adhatták át adományaikat. A helyi asszonyok már kint ültek csendben, mellettük a frissen főzött rizs egy nagy tálban. Így várták, meditálva, a szerzeteseket. Mi is kaptunk kis kosárkákban rizst és csokoládét. Az utca végén egyszer csak feltűnt a narancssárga leplekbe öltözött, mezítlábas fiatalemberek hosszú sora. Libasorban jöttek, egymás mögött és mindenki előtt egy pillanatra odatartották nagy öblös tálukat. Ide kanalazták bele a hívek a főtt rizst. Voltak egész kis gyerekek, tinédzserek és idősebbek is. Laosz is arról híres, mint Burma, hogy a gyerekek hosszabb-rövidebb ideig elmennek egy kolostorba tanulni. Aztán eldönthetik, hogy van-e elhivatottságuk vagy sem a papi élet iránt.
Szerencsénkre ezen a reggelen nem voltak olyan turisták, akik minden tisztelet nélkül fotózták volna a szertartáson résztvevőket. Így nem zavarta meg semmi a vallási áhítatot.
Hozzászólás zárolva.