BÉKÉS ISKOLÁK PROGRAM
Iskolai erőszak: akár így is lehetne
Kemecse, Győr, Nagykáta – és még sorolhatnánk az elmúlt hónapokban sajtónyilvánosságot kapott iskolai agresszióról beszámoló eseteket. S míg a kormány a tantermek bekamerázását és iskolarendészet felállítását fontolgatja, addig a Pedagógusok Országos Szakszervezete azt mondja, drasztikus, gyerekellenes lépések helyett a megoldások egyik lehetséges útja a Békés Iskolák program. Utánajártunk, mi az az alternatíva, mellyel csökkenthető lenne az iskolai erőszak jelensége. Interjú Adler Katalinnal, a Békés Iskola program koordinátorával.
- A leendő pedagógusok képzésekor mennyire érinti a tananyag az iskolai erőszak témáját?
- Jó lenne, ha a pedagógiai kultúra részévé válna bármely anti-bulling program megismerése. Nagyon jó a KIVA vagy az Enable is. Sajnos a KIVA, egy finn program bevezetése elakadt Magyarországon. Nagyon nagy probléma, hogy jelenleg ki tudnak úgy kerülni a felsőoktatásból pedagógusok, iskolai szociális munkások vagy iskolapszichológusok, hogy az iskolai agresszió jelenségére és kezelésére vonatkozóan nincsen elmélyült, stabil tudásuk és gyakorlati eszköztáruk. Ezért örülünk, hogy munkatársainknak köszönhetően az ELTÉ-n szabadon választható tárgy lett pszichológusoknak és pedagógusoknak a Békés Iskolák kurzus. A saját trénerképzéseinken pedig a konkrét eszközök átadása mellett célunk a szemléletváltás. Persze sokszor az eleve jó szemléletű, nyitott pedagógusok jönnek el a képzéseinkre, akiknek pedig igazán szükségük lenne rá, távol maradnak.
- Hogy látják, egyre több gyermek szorulna rá a mentalizációra?
- Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek nagyon nyitottak arra, hogy meghallgassák őket. Szeretnek körbe ülve beszélgetni, miközben figyelünk rájuk anélkül, hogy papolnánk vagy „hegyibeszédet” tartanánk. Sokkal több potenciál van bennük, mint amit feltételezünk. A mai oktatási szisztémában nagyon passzivitásba vannak szorítva, szinte csak befogadók, mindent el kell sajátítaniuk, meg kell tanulniuk, de hogy bennük mi van, mit éreznek vagy gondolnak, azt ritkán tudják megmutatni. Nagyszerű lenne, ha a hét elején beszélgetőkörrel indíthatnának az iskolák. Kiválónak tartom a resztoratív, azaz helyreállító eszköztárat, amikor közösségépítő jelleggel mindenki elmondhatja, mit érez, vagy például ki, milyen segítséget kapott a másiktól, miért hálás neki. Nem hiszem el, hogy ők utána az udvaron megverik egymást. Ez nem pénzkérdés, csak szemlélet és persze idő, hogy körbe üljenek egy nem túl bonyolult módszertan szerint beszélgetni. Több szabadon felhasználható órát kéne biztosítani a pedagógusoknak, amit közösségépítésre használhatnak. Az itt befektetett idő és energia ugyanis többszörösen megtérülne, mert javulna a gyerekek kapcsolata egymással és a pedagógussal, így a tanítási folyamat is sikeresebb lenne.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.