„Jó akartam lenni, főként az embereimhez”
Jó akartam lenni, főként az embereimhez, a dolgozóimhoz. De nem lehet egyszerre megfelelni a fölöttem álló hatalmasok elvárásainak és a dolgozóknak is.
Egy jó vezető ember is, emberséges a kollégáival, empatikus, megérti őket, de úgy, s csak annyira, hogy a dolgozó elégedett legyen, s a munka is menjen.
Egy vezető nem hibázhat, ha mégis hiba csúszik be, akkor eszközölje a legkevesebb veszteséget, s ami a legfontosabb, tanuljon belőle, hogy még egyszer ne forduljon elő.”
S végezetül egy igaz történet, a vezetői szerep nehézségeiről:
„Anyák napja volt, dolgozóim közül többen is el akartak menni az ovis ünnepségre. Én, mint anya úgy éreztem, hogy el kell engednem őket. Mint vezető azonban nem tehettem volna meg, mert ez fennakadásokat okozott az üzletben. Épp a város egyik első embere nem bírta elviselni a sorban állást, s panaszos levélben árulkodott a vezetőségnek, ezért én persze írásbeli fegyelmit kaptam. Tudtam, hogy kockáztatok, de mint anya nem tudtam megtagadni munkatársaimtól, hogy átéljék a legszebb perceket, mikor kicsiny gyermekük megajándékozza őket egy szál virággal egy gyermekcsapat műsora közepette. Döntöttem, vállaltam érte a felelősséget és nyugodt maradt a lelkiismeretem.””
S még egy gondolat, „a főnökség egy szerep, ha elhagyod a munkahelyed, egy ugyanolyan átlagember leszel, mint a többiek…”
Hozzászólás zárolva.