Jobb, ha az IHLET szüli a bort

Hajóson nem ipari méretekben gondolkodnak. Pici ültetvények, pici pincék várják a vendégeket. Az alföldi régió délnyugati részén 15 települést foglal magába a Hajós-Bajai Borvidék.

A világon is egyedülálló arculatát az 1700-as években betelepített sváb borászok alakították ki. Környezeti viszonyai eltérnek az Alföld többi vidékétől. A lepelhomokkal borított agyag, néhol lösztalaja, tengerszint feletti magassága, a bőséges napsütéses órák száma csodálatos borok bölcsőjévé változtatta a vidéket – tudtuk meg a Wineglass Sajtóklub legutóbbi sajtótájékoztatóján.

Identitás nélküli borvidéknek nevezték, mert mindenféle szőlőt telepítettek, ami csak az eszükbe jutott. A szőléskerteket azután elhanyagolták. Néhány éve még potom pénzért lehetett ültetvényeket venni. Az új borászak azonban éppen ebben látták a lehetőséget. Az öreg tőkék stressztűrőbbek, gyökérzetük 8-10 méterre is lemegy. Átoltással rövisdebb idő alatt lehet fantasztikus eredményeket elérni – igaz, ez is rizikós, sok munka van vele, de megéri.

Sziegl Balázs és neje, Petra csak pár sor szőlővel kezdte. Szüret pedig akkor volt, amikor a rokonság ráért.

Rá kellett jönniük, hogy a színvonalas borászathoz ennél több kell, mert ez hivatás, ez életfilozófia. Vallják, hogy a jó bor sorsa a tőkén döl el, ehhez pedig sok-sok kézimunka kell. Lehetőleg nincs permetezés, hagyják a szőlőt természetes közegében élni. A szigoró terméskorlátozást, a válogatási szabályokat is betartják. Hagyományos, fakosaras préssel nyerik ki a szőlő levét, majd spontán erjesztik azt. Általában fahordóban érlelik boraikat, leginkább derítés és szűrés nélkül kerül palackba a kékfrankos, a kadarka, az olaszrizling, a furmint, a hárslevelű és a rajnai.

A Costesben például pisztránghoz ajánlják a 2017-es traminit. Ez a szőlő nem igazán elterjedt Magyarországon. A Sziegl Pincészetnél három ütemben szüretelték, ami illatában, színe mélységében is remekül érződik.

30-35 éves tőkéket oltottak át többféle rajnai vesszővel. Egy év alatt pazar fürtöket hozott a művelet. 2017-es rajnaijukban gyönyörű savak alakultak ki.

Mindössze 1100 palack született a 2017-es olaszrizlinges birtokborból. Kísérleteztek vele. Könnyen értelmezhető, légies bort akartak készíteni klasszikus feldolgozással. Szerintem valami fantasztikus utóíze marad a szájban!

Agyagos területről származik a 2017-es dűlőszelekciós Hársfás úti olaszrizling. Csak szeptember közepén szüretelték. Tőkénként 7-8, maxiumum 8 centis fürtökből készült. Amilyen koncentrált volt a talaj, olyan kiválóra sikerült a bor is.

Az ugyancsak dűlőszelektált 2017-es Herreberg olaszrizling ugyanúgy készült, mint a Hárfás úti, de a talaj más, meleg, magas karbonátú homokos, löszös terület. Megművelés szemponjából azért jobb, mert könnyebb kapálni. 500 literes tölgyfahordókban érlelték, derítés és szűrés nélkül került palackba. Férfiasabb, szikrázóbb, hedonistább bor a Hársfás útinál.

Ne keressétek a a 2017-es kadarka rozét. Mindössze 169 palack született belőle, és az is egy hét alatt elfogyott. Igazából nem  mondható klasszikus rozénak, ám bámulatos a színvilága, kellemes az illata. A fürtöknek sok a leve, nagyok a bogyók, szerencsére mi még megkóstolhattuk!

100 éve még szinte csak kadarka volt, ma a termőterületeknek jó, ha 1 %-a. A fürtök tömöttek, de ha 1-2 szem rohadni kezd, két nap alatt az egész fürt tönkre megy. A Herreberg dűlőn termesztett tőkéken 2017-ben óriási bogyók születtek, színük olyan, mint a rubin. A szakértők szerint ma a kadarka kuriózum, igazi különlegesség, ami a lángostól a dobostortáig mindenhez illik. Ma a Costesben, az Onixban és a Mákban kóstolhatod meg.

Amennyire „hisztis” a kadarka, annyira nyugis a kövidinka. Általában asztali borként kínálják, de ha később szüretelik, és megcsípi a dér úgy november táján, egészen különleges bor születik belőle. A 2017-es Kövidinka Bortys még nincs forgalomban, csak kísérleteznek vele, de már most látszik, hogy egy igazi extrém bor kerekedik belőle!

Ez a kis ízelítő is azt mutatja, hogy sokkal több figyelmet kellene fordítani erre a bámulatos borvidékre. Már maga a pincesor is gyönyörű, hát még a borok! Érdekes, hogy míg a Duna másik partján Szekszárd, Villány mekkora hírnévre tett szert, addig Hajósról alig tudnak valamit az emberek! Rajta, fedezzük fel ezt a káprázatos vidéket! Jó utat, jó kóstolást!