Juj! Ma minden locsolóból kefekötő lesz?
Sok múlik a kínálón.
Ha a betoppanó vendég már részeg, semmiképpen se kínáljuk alkohollal, se könnyebbel, se nehezebbel – ez alapszabály. Ha a locsoló nem ittas, nyugodtan kínáljuk meg, de semmiképpen se töménnyel. A bor, a fröccs a legjobb választás, de annak is adjuk meg a módját. Ne olcsóból itassuk nyakra-főre, inkább tartsunk otthon valamit a finomabból, amiről egy-két szót is tudunk mondani: ezzel is emelhetjük a délelőtt fényét, a locsoló pedig megbecsüli magát, nem egy hajtásra vedel, hanem kóstolgatva, apránként élvezi az italt. Adjuk meg módját, lassítsuk le a folyamatot. Ha így járunk el, nem kell tartanunk attól, hogy vendégünk zokon veszi a kelletlen kínálást, sőt megtisztelve érzi majd magát a háznál.
Ehhez persze nem árt, ha magunk is tudunk mondani ezt-azt a kínált borról. „A szakkereskedésben a hozzáértő eladó mindig tud pár érdekességet mondani a vásárolt tételről, aminek a háziasszony jó hasznát veszi a kínálás során – mondja Elek. Ha nem palackozott bort veszünk, mert vigyázunk a pénztárcánkra, akkor a locsolók kínálásához töltsük ki a bort karafba vagy üvegkancsóba: így illik az alkalomhoz, ráadásul a nedű színe sokat elárul – egy szép vörösbor például kifejezetten kelleti magát.
Hozzászólás zárolva.