Kacér grófnők és cselédlányok az álarc mögött

A 20. században tovább bővült a fővárosi maszkabálozók köre. A két világháború közt az elegáns Opera-, a Vitézi és a Vöröskeresztes bálok mellett megrendezték a Purim-bált is, mely arról volt híres, hogy grófnők és cselédlányok egyaránt látogatták, szigorúan inkognitóban. A belépőjegyet trafikokban árusították, s a pesti Vigadóban a Purim-bál napján az asztalos legény akár egy kalandvágyó grófnőt is derékon kaphatott, ha szerencséje volt.

A 21. század azonban, úgy tűnik, újra a bezárkózásé. A Pesti Vigadóbeli álruhás mulatság, melyre „koldus” és „királyfi” egyaránt belépést nyerhetett, immár a múlté. Korunk budapesti Operabálja XIV. Lajos pompás barokk hagyományához tér vissza: a cél nemcsak szórakozni, de tüntetően sokat költve szórakozni. Lényege valamiféle határ jelölése ember és ember között. Hogy így tudassák a világgal, létezik egy határvonal azok között, akik bent táncolnak és azok közt, akik kívülről, újságokból és képernyőről lesik, találgatják, vajon milyen is lehet ott bent lenni.