Kell pénz a boldogsághoz? Kell!
” A pénz nem boldogít, de jó, ha van. Igaz ez a mondás? Képesek vagyunk mindent feláldozni érte? Vagy néha azt is ki merjük mondani, hogy elég? Pénz, amiből mindig kevés van. Ez különösen napjainkban gyakori téma. De valóban boldogít a sok pénz?
"Kell a pénz a boldogsághoz?""- hangzik el most költői kérdés. Természetesen kell.
Valamennyi pénzre szükségünk van nemcsak a boldogsághoz – a puszta létünkhöz is. Főleg, ha nemcsak magunkra kell gondolnunk, hanem a szüleinkre is s a gyerekekre, a frissen munkanélkülivé vált párunkra, testvérünkre, barátunkra…
Amikor született ez a mondás, a legszerényebb ház körül is megtermett még minden, amiből nemcsak a mindennapira futotta, de egy kis "pénzmagra" is. Ám a nagy vagyon sem pótolta a szeretetet (hiszen akkor még a suba subához, guba gubához elv alapján köttettek a házasságok) – erre utalt a mondás eredeti jelentése. Meg arra, hogy maga a pénz nem garantálja a boldogságot – mert nem csak a pénz kell hozzá.
Hadd szóljak a dőlt betűkkel szedett valamennyi névmásról, amely egy másik, ugyancsak régi s az élet szinte minden területére vonatkozó mondást idéz, miszerint érték a mérték. Vagyis, hogy az egyik legfontosabb szavunk így hangzik: elég. Ha másnak mondjuk vagy csak jelezzük egy gesztussal: köszönöm, nem kérek többet.
Ezt a szót kellene többször mondani önmagunknak elsősorban, és jelezni másoknak.
Hogy elég az ételből-italból, lepedő-akrobáciából, tévéből-dévédéből: abból, hogy nagy kanállal esszük az egész életet. Még! Még többet ugyanabból! Majd: újabbat, drágábbat, flancosabbat, többet-tudót, többet-mutatót…
Mert, ha ellent tudunk állni a ránk ömlő reklámoknak, ha nem engedjük, hogy a szükség helyett az irigység motiváljon, elég lesz a munkából is – nem kell harmadik, negyedik állás. Megértjük és meg tudjuk értetni a hozzánk tartozókkal is, hogy egyszerűen nem éri meg. Hogy – vegyünk egy nagy levegőt! – elég a jövedelemből is. Azért, hogy később ne kelljen orvosra, gyógyszerre, válóperes ügyvédre, gyermekpszichológusra költeni az így-úgy megszerzett és felhalmozott/befektetett tőkét…
Érték a mérték.
Ezért mértékkel fogalmazom ezt az intést is – hiszen tudom, hogy nagyon sok embernek az a gondja, hogy legyen egy normális munkahelye, egy berendezett lakása, egy üzemképes autója… Nyilvánvaló, hogy első sorban nem nekik íródtak az eddigiek, hanem azoknak, akik – megteremtve a jól-léthez szükséges és elégséges feltételeket – nem tudnak, nem is nagyon akarnak megállni a hajtásban, a gyűjtésben, a cserében.
Hozzászólás zárolva.