„Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette.”…

Azé a léleké, amelynek végtelen árnyalatai, megfoghatatlan finomságai és alig kifejezhető erői vannak. Amelynek fény és színskálája beláthatatlan.

És ha karácsony a gyermek, húsvét a hívők, úgy pünkösd a poéták ünnepe. A mi ünnepünk, testvéreim a boldog és szent "látásban". Kettős tüzes nyelvek a mi fejünkre szállnak. ( Ó bár várnók méltó alázattal őket, mert nem mi ajándékozzuk meg a világot, hanem minket ajándékoz meg a Lélek.) "Más" nyelven beszélni pedig azt jelenti: költői nyelven beszélni. Mi, egy nagyon megpróbáltatott népnek poétái, voltunk már Cassandrák, vagyunk ma Jeremiások, de leszünk még Illések, Mózesek, Péterek is." (Reményik Sándor: Pünkösd – Megjelent a Pásztortűz 1921 májusi számában )

Pünkösd a tavaszi időszak és az egyházi év harmadik fő ünnepe.

Az ószövetség idején aratási ünnep és a sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja volt. Elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is tehát mozgó ünnep a niceai zsinat (Kr. u. 325) határozata óta.

A pünkösd a keresztyén világban valóban fontos ünnep. Beteljesítése, megerősítése a feltámadásnak, az Atyához való fölemeltetésnek, és főleg Jézus maradandó jelenlétének…

Íme néhány gyönyörű vers erről a lélekemelő tavaszi ünnepről:

József Attila: Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,
Mint jóllakott túzok, magadba hullva
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat
Cibálja, tépi vének irigy ujja.

Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
A Végtelenség az a magyar bánat
S hiába vergődsz haló hattyúként,
Szomorúbb lélek búsul majd utánad.

Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vízen büszkébben ússzál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.

Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,
Mint vadludat rozsdás vessző találja,
Ne sírj, dalold el híres éneked,
Hogy nyögve várjanak újabb csodára!